Mi a Hálel?
A Hálel hat zsoltárból (113–118.) álló gyűjtemény, amelyet dicsőítő és hálaadó énekként mondanak Istennek. A „Hálel” szó a héber „dicsérni” jelentésű gyökből származik. Ezeket a zsoltárokat a léviták énekelték a Szentélyben, és továbbra is recitálják örömteli alkalmakkor, amikor Isten csodáit és szabadítását ünnepeljük.
Teljes Hálel és fél Hálel
A teljes Hálel mind a hat zsoltárt tartalmazza, és a következő alkalmakkor mondják: Peszách első két napja (egy nap Izraelben), Sávuot, Szukkot minden napja, Smini Áceret/Szimchát Torá, és Hanuka mind a nyolc napja. A fél Hálelt (két bekezdés kihagyásával) mondják: Ros Chódeskor, Peszách utolsó hat napján, és Jom Háácmáutkor (egyes közösségekben).
A Hálel felépítése
A Hálel egy áldással kezdődik („likro et háHálel” vagy „ligmor et háHálel”) és egy áldással zárul. A hat zsoltár: 113. zsoltár (Hallelujá, dicsérjétek Isten szolgái), 114. zsoltár (Amikor Izrael kijött Egyiptomból), 115. zsoltár (Nem nekünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget), 116. zsoltár (Szeretem, hogy Isten meghallgatja hangomat), 117. zsoltár (Dicsérjétek az Örökkévalót minden népek – a legrövidebb zsoltár), 118. zsoltár (Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó).
Hogyan recitáljuk a Hálelt?
A Hálelt állva mondják, mivel Isten nagyságáról való tanúságtételnek számít. A Sacharit során mondják, az Ámidá után és a Tóra-olvasás előtt. Minján jelenlétében bizonyos verseket felelgetősen ismételnek. Ha egyedül imádkozik, egyszerűen mondja el az egész szöveget. A Hálel előtti áldást csak a teljes Hálel elmondásakor kell mondani (vagy Ros Chódeskor egyes szokások szerint).
Miért fél Hálel Peszách utolsó napjain?
Peszách utolsó hat napján csak fél Hálelt mondunk, mert az egyiptomiak ez idő tájt fulladtak a tengerbe. A Midrás tanítja, hogy Isten elhallgattatta az angyalokat, akik énekelni akartak, mondván: „Teremtményeim a tengerbe fulladnak, és ti énekelni akartok?” Ez arra tanít minket, hogy mérsékelni kell örömünket, ha az mások szenvedése árán jön.
Hálel a Széderen
Peszách estéjén a Hálelt két részre osztják a Széder során. Az első két zsoltárt (113–114.) az étkezés előtt mondják, a maradék négyet (115–118.) az étkezés után. Ez az egyedülálló elrendezés összeköti a Mágidban elmondott Exodus-történetet a dicsőítő énekekkel, így a Hálel a történetmesélés része lesz, nem pedig különálló ima.