בבית האבל מוסיפים בשחרית ובמנחה מזמור זה, ביום שיש בו תחנון:
A gyász házában a következő zsoltárt teszik hozzá a reggeli és délutáni imákban azokon a napokon, amikor Tahanunt mondanak:
לַמְנַצֵּחַ לִבְנֵי קֹרַח מִזְמוֹר: שִׁמְעוּ זֹאת כָּל הָעַמִּים הַאֲזִינוּ כָּל יֹשְׁבֵי חָלֶד: גַּם בְּנֵי אָדָם גַּם בְּנֵי אִישׁ יַחַד עָשִׁיר וְאֶבְיוֹן: פִּי יְדַבֵּר חָכְמוֹת וְהָגוּת לִבִּי תְבוּנוֹת: אַטֶּה לְמָשָׁל אָזְנִי אֶפְתַּח בְּכִנּוֹר חִידָתִי: לָמָּה אִירָא בִּימֵי רָע עֲוֹן עֲקֵבַי יְסוּבֵּנִי: הַבֹּטְחִים עַל חֵילָם וּבְרֹב עָשְׁרָם יִתְהַלָּלוּ: אָח לֹא פָדֹה יִפְדֶּה אִישׁ לֹא יִתֵּן לֵאלֹהִים כָּפְרוֹ: וְיֵקַר פִּדְיוֹן נַפְשָׁם וְחָדַל לְעוֹלָם: וִיחִי עוֹד לָנֶצַח לֹא יִרְאֶה הַשָּׁחַת: כִּי יִרְאֶה חֲכָמִים יָמוּתוּ יַחַד כְּסִיל וָבַעַר יֹאבֵדוּ וְעָזְבוּ לַאֲחֵרִים חֵילָם: קִרְבָּם בָּתֵּימוֹ לְעוֹלָם מִשְׁכְּנֹתָם לְדֹר וָדֹר קָרְאוֹ בִשְׁמוֹתָם עֲלֵי אֲדָמוֹת: וְאָדָם בִּיקָר בַּל יָלִין נִמְשַׁל כַּבְּהֵמוֹת נִדְמוּ: זֶה דַרְכָּם כֵּסֶל לָמוֹ וְאַחֲרֵיהֶם בְּפִיהֶם יִרְצוּ סֶלָה: כַּצֹּאן לִשְׁאוֹל שַׁתּוּ מָוֶת יִרְעֵם וַיִּרְדּוּ בָם יְשָׁרִים לַבֹּקֶר וְצוּרָם לְבַלּוֹת שְׁאוֹל מִזְּבֻל לוֹ: אַךְ אֱלֹהִים יִפְדֶּה נַפְשִׁי מִיַּד שְׁאוֹל כִּי יִקָּחֵנִי סֶלָה: אַל תִּירָא כִּי יַעֲשִׁר אִישׁ כִּי יִרְבֶּה כְּבוֹד בֵּיתוֹ: כִּי לֹא בְמוֹתוֹ יִקַּח הַכֹּל לֹא יֵרֵד אַחֲרָיו כְּבוֹדוֹ: כִּי נַפְשׁוֹ בְּחַיָּיו יְבָרֵךְ וְיוֹדֻךָ כִּי תֵיטִיב לָךְ: תָּבוֹא עַד דּוֹר אֲבוֹתָיו עַד נֵצַח לֹא יִרְאוֹ אוֹר: אָדָם בִּיקָר וְלֹא יָבִין נִמְשַׁל כַּבְּהֵמוֹת נִדְמוּ: וּתְשׁוּעַת צַדִּיקִים מֵיְהֹוָה מָעוּזָּם בְּעֵת צָרָה: וַיַּעְזְרֵם יְהֹוָה וַיְפַלְּטֵם יְפַלְּטֵם מֵרְשָׁעִים וְיוֹשִׁיעֵם כִּי חָסוּ בוֹ:
A karmesternek, Korah fiainak zsoltára: Halljátok ezt, mind a népek; figyeljetek, a világ minden lakója: Alacsonyak és magasak, gazdagok és szegények egyaránt. Szám bölcsességet szól; szívem elmélkedése értelem. Példázatra hajtom fülemet; talányomat hárfán fejtem meg. Miért féljek a baj napjaiban, amikor sarkaim gonoszsága körülvesz engem? Akik vagyonukban bíznak, és gazdagságuk sokaságával dicsekszenek. Senki sem válthatja meg testvérét, sem nem adhatja Istennek a váltságdíját, mert lelkük megváltása drága, és örökre megszűnik, hogy örökké éljen és ne lássa a vermet. Mert látja, hogy bölcsek halnak meg; a balga és az ostoba együtt pusztulnak el, és vagyonukat másokra hagyják. Belső gondolatuk az, hogy házaik örökre megmaradnak, lakhelyeik minden nemzedéken át; földjeiket saját nevükről nevezik el. De az ember pompájában nem marad meg; olyan, mint az állatok, amelyek elpusztulnak. Ez az útjuk, balgaság az övék, és utánuk szavaikban gyönyörködnek mindörökké. Mint a juhok, a Seólba rendeltetnek; a halál legelteti őket; az igazak uralkodnak felettük reggel; és alakjuk elenyészik a Seólban, távol fenséges lakhelyétől. De Isten megváltja lelkemet a Seól kezéből, mert magához vesz engem, Szela. Ne félj, amikor egy ember meggazdagszik, amikor háza dicsősége növekszik. Mert amikor meghal, semmit sem visz el; dicsősége nem száll le utána. Mert lelke, amíg él, áldja magát, és dicsérnek téged, amikor jót teszel magaddal. Atyái nemzedékéhez megy; soha nem látnak világosságot. Az ember pompájában, mégis értelem nélkül, olyan, mint az állatok, amelyek elpusztulnak. De az igazak szabadítása az Örökkévalótól van; Ő az erősségük a baj idején. És megsegíti őket az Örökkévaló és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megmenti őket, mert Benne kerestek menedéket.
ביום שאין בו תחנון אומרים בבית האבל מזמור זה:
Azokon a napokon, amikor nem mondanak Tahanunt, a következő zsoltárt mondják a gyász házában:
מִכְתָּם לְדָוִד שָׁמְרֵנִי אֵל כִּי חָסִיתִי בָךְ: אָמַרְתְּ לַיהֹוָה אֲדֹנָי אָתָּה טוֹבָתִי בַּל עָלֶיךָ: לִקְדוֹשִׁים אֲשֶׁר בָּאָרֶץ הֵמָּה וְאַדִּירֵי כָּל חֶפְצִי בָם: יִרְבּוּ עַצְּבוֹתָם אַחֵר מָהָרוּ בַּל אַסִּיךְ נִסְכֵּיהֶם מִדָּם וּבַל אֶשָּׂא אֶת שְׁמוֹתָם עַל שְׂפָתָי: יְהֹוָה מְנָת חֶלְקִי וְכוֹסִי אַתָּה תּוֹמִיךְ גּוֹרָלִי: חֲבָלִים נָפְלוּ לִי בַּנְּעִמִים אַף נַחֲלָת שָׁפְרָה עָלָי: אֲבָרֵךְ אֶת יְהֹוָה אֲשֶׁר יְעָצָנִי אַף לֵילוֹת יִסְּרוּנִי כִלְיוֹתָי: שִׁוִּיתִי יְהֹוָה לְנֶגְדִּי תָמִיד כִּי מִימִינִי בַּל אֶמּוֹט: לָכֵן שָׂמַח לִבִּי וַיָּגֶל כְּבוֹדִי אַף בְּשָׂרִי יִשְׁכֹּן לָבֶטַח: כִּי לֹא תַעֲזֹב נַפְשִׁי לִשְׁאוֹל לֹא תִתֵּן חֲסִידְךָ לִרְאוֹת שָׁחַת: תּוֹדִיעֵנִי אֹרַח חַיִּים שֹׂבַע שְׂמָחוֹת אֶת פָּנֶיךָ נְעִמוֹת בִּימִינְךָ נֶצַח:
Dávid mihtámja: Őrizz meg engem, Isten, mert Benned kerestem menedéket. Mondtam az Örökkévalónak: „Te vagy az Uram; nincs nekem jóm Rajtad kívül.” Ami a szenteket illeti, akik a földön vannak, ők a nemesek, akikben minden gyönyörűségem van. Megsokasodnak fájdalmai azoknak, akik más isten után sietnek; nem öntöm ki véres italáldozataikat, sem nevüket nem veszem ajkamra. Az Örökkévaló az osztályrészem és poharam; Te tartod fenn sorsomat. A mérőzsinórok kellemes helyekre estek nekem; valóban, örökségem szép nekem. Áldom az Örökkévalót, aki tanácsot adott nekem; még éjjel is intenek engem veséim. Mindig magam elé helyeztem az Örökkévalót; mert jobbomon van, nem rendülök meg. Ezért örvend a szívem, és ujjong dicsőségem; még testem is biztonságban lakik. Mert nem hagyod lelkemet a Seólnak, és nem engeded, hogy hűségesed romlást lásson. Megismerteted velem az élet ösvényét; jelenlétedben az öröm teljessége; jobbodon gyönyörűségek mindörökké.