יום שישי
Pénteken:
הַיּום יום שִׁשִּׁי בְּשַׁבָּת. שֶׁבּו הָיוּ הַלְוִיִּם אומְרִים בְּבֵית הַמִּקְדָּשׁ: ה' מָלָךְ גֵּאוּת לָבֵשׁ. לָבֵשׁ ה' עז הִתְאַזָּר. אַף תִּכּון תֵּבֵל בַּל תִּמּוט: נָכון כִּסְאֲךָ מֵאָז. מֵעולָם אָתָּה: נָשאוּ נְהָרות ה'. נָשאוּ נְהָרות קולָם. יִשאוּ נְהָרות דָּכְיָם: מִקּלות מַיִם רַבִּים אַדִּירִים מִשְׁבְּרֵי יָם. אַדִּיר בַּמָּרום ה': עֵדתֶיךָ נֶאֶמְנוּ מְאד. לְבֵיתְךָ נָאֲוָה קדֶשׁ. ה' לְארֶךְ יָמִים:
Ma a Szombat hatodik napja van, amelyen a léviták így szóltak a Szentélyben: „Az Örökkévaló uralkodik, fenségbe öltözött; az Örökkévaló felöltözött, erővel övezte fel magát. Bizony, a világ szilárdan áll; nem rendülhet meg. Trónod szilárdan áll régtől fogva; Te öröktől való vagy. Felemelték a folyók, ó, Örökkévaló, a folyók felemelték hangjukat; A folyók felemelik zúgó hullámaikat. A sok víz zúgása fölött, a tenger hatalmas hullámai fölött, A magasságban az Örökkévaló hatalmas. Bizonyságaid igen biztosak; szentség illik házadhoz, Ó, Örökkévaló, minden eljövendő napon át."
ברכי נפשי
Áldjad, lelkem, az Örökkévalót
בראש חדש אחר שיר של יום אומרים ברכי נפשי:
Ros Hodeson, a napi zsoltár után az „Áldjad, lelkem, az Örökkévalót" hangzik el:
בָּרֲכִי נַפְשִׁי אֶת יְהֹוָה יְהֹוָה אֱלֹהַי גָּדַלְתָּ מְּאֹד הוֹד וְהָדָר לָבָשְׁתָּ: עֹטֶה אוֹר כַּשַּׂלְמָה נוֹטֶה שָׁמַיִם כַּיְרִיעָה: הַמְקָרֶה בַמַּיִם עֲלִיּוֹתָיו הַשָּׂם עָבִים רְכוּבוֹ הַמְהַלֵּךְ עַל כַּנְפֵי רוּחַ: עֹשֶׂה מַלְאָכָיו רוּחוֹת מְשָׁרְתָיו אֵשׁ לֹהֵט: יָסַד אֶרֶץ עַל מְכוֹנֶיהָ בַּל תִּמּוֹט עוֹלָם וָעֶד: תְּהוֹם כַּלְּבוּשׁ כִּסִּיתוֹ עַל הָרִים יַעַמְדוּ מָיִם: מִן גַּעֲרָתְךָ יְנוּסוּן מִן קוֹל רַעַמְךָ יֵחָפֵזוּן: יַעֲלוּ הָרִים יֵרְדוּ בְקָעוֹת אֶל מְקוֹם זֶה יָסַדְתָּ לָהֶם: גְּבוּל שַׂמְתָּ בַּל יַעֲבֹרוּן בַּל יְשׁוּבוּן לְכַסּוֹת הָאָרֶץ: הַמְשַׁלֵּחַ מַעְיָנִים בַּנְּחָלִים בֵּין הָרִים יְהַלֵּכוּן: יַשְׁקוּ כָּל חַיְתוֹ שָׂדָי יִשְׁבְּרוּ פְרָאִים צְמָאָם: עֲלֵיהֶם עוֹף הַשָּׁמַיִם יִשְׁכּוֹן מִבֵּין עֳפָאיִם יִתְּנוּ קוֹל: מַשְׁקֶה הָרִים מֵעֲלִיּוֹתָיו מִפְּרִי מַעֲשֶׂיךָ תִּשְׂבַּע הָאָרֶץ: מַצְמִיחַ חָצִיר לַבְּהֵמָה וְעֵשֶׂב לַעֲבֹדַת הָאָדָם לְהוֹצִיא לֶחֶם מִן הָאָרֶץ: וְיַיִן יְשַׂמַּח לְבַב אֱנוֹשׁ לְהַצְהִיל פָּנִים מִשָּׁמֶן וְלֶחֶם לְבַב אֱנוֹשׁ יִסְעָד: יִשְׂבְּעוּ עֲצֵי יְהֹוָה אַרְזֵי לְבָנוֹן אֲשֶׁר נָטָע: אֲשֶׁר שָׁם צִפֳּרִים יְקַנֵּנוּ חֲסִידָה בְּרוֹשִׁים בֵּיתָהּ: הָרִים הַגְּבֹהִים לַיְּעֵלִים סְלָעִים מַחְסֶה לַשְׁפַנִּים: עָשָׂה יָרֵחַ לְמוֹעֲדִים שֶׁמֶשׁ יָדַע מְבוֹאוֹ: תָּשֶׁת חֹשֶׁךְ וִיהִי לָיְלָה בּוֹ תִרְמֹשׂ כָּל חַיְתוֹ יָעַר: הַכְּפִירִים שֹׁאֲגִים לַטָּרֶף וּלְבַקֵּשׁ מֵאֵל אָכְלָם: תִּזְרַח הַשֶּׁמֶשׁ יֵאָסֵפוּן וְאֶל מְעוֹנֹתָם יִרְבָּצוּן: יֵצֵא אָדָם לְפָעֳלוֹ וְלַעֲבֹדָתוֹ עֲדֵי עָרֶב: מָה רַבּוּ מַעֲשֶׂיךָ יְהֹוָה כֻּלָּם בְּחָכְמָה עָשִׂיתָ מָלְאָה הָאָרֶץ קִנְיָנֶךָ: זֶה הַיָּם גָּדוֹל וּרְחַב יָדָיִם שָׁם רֶמֶשׂ וְאֵין מִסְפָּר חַיּוֹת קְטַנּוֹת עִם גְּדֹלוֹת: שָׁם אֳנִיּוֹת יְהַלֵּכוּן לִוְיָתָן זֶה יָצַרְתָּ לְשַׂחֶק בּוֹ: כֻּלָּם אֵלֶיךָ יְשַׂבֵּרוּן לָתֵת אָכְלָם בְּעִתּוֹ: תִּתֵּן לָהֶם יִלְקֹטוּן תִּפְתַּח יָדְךָ יִשְׂבְּעוּן טוֹב: תַּסְתִּיר פָּנֶיךָ יִבָּהֵלוּן תֹּסֵף רוּחָם יִגְוָעוּן וְאֶל עֲפָרָם יְשׁוּבוּן: תְּשַׁלַּח רוּחֲךָ יִבָּרֵאוּן וּתְחַדֵּשׁ פְּנֵי אֲדָמָה: יְהִי כְבוֹד יְהֹוָה לְעוֹלָם יִשְׂמַח יְהֹוָה בְּמַעֲשָׂיו: הַמַּבִּיט לָאָרֶץ וַתִּרְעָד יִגַּע בֶּהָרִים וְיֶעֱשָׁנוּ: אָשִׁירָה לַיהֹוָה בְּחַיָּי אֲזַמְּרָה לֵאלֹהַי בְּעוֹדִי: יֶעֱרַב עָלָיו שִׂיחִי אָנֹכִי אֶשְׂמַח בַּיְהֹוָה: יִתַּמּוּ חַטָּאִים מִן הָאָרֶץ וּרְשָׁעִים עוֹד אֵינָם בָּרֲכִי נַפְשִׁי אֶת יְהֹוָה הַלְלוּיָהּ:
Áldjad, lelkem, az Örökkévalót. Örökkévaló, Istenem, igen nagy vagy; fenségbe és méltóságba öltöztél. Fénybe burkolózol, mint köntösbe, kifeszíted az egeket, mint kárpitot. Vizekre helyezi felső szobáinak gerendáit, a felhőket szekerévé teszi, A szél szárnyain jár. Szeleket tesz követeivé, tűz lángjait szolgáivá. Alapjaira helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. A mélység, mint köntös, betakarta; a vizek a hegyek fölött álltak. Dorgálásodra elfutottak; mennydörgésed hangjától elsiettek. A hegyek felemelkedtek; a völgyek leszálltak arra a helyre, amelyet kijelöltél nekik. Határt szabtál, amelyet át nem léphetnek; soha többé el nem borítják a földet. Forrásokat fakaszt a völgyekbe; a hegyek között folynak. Itatják a mező minden vadját; a vadszamarak oltják szomjukat. Az ég madarai mellettük laknak; az ágak között énekelnek. Megitatja a hegyeket felső szobaiból; a föld jóllakik műveid gyümölcsével. Füvet sarjaszt a barmoknak és növényt az ember munkájára, hogy eledelt hozzon a földből, És bort, amely megörvendezteti az ember szívét, olajat, hogy ragyogjon arca, és kenyeret, hogy táplálja az ember szívét. Jóllaknak az Örökkévaló fái, a Libanon cédrusai, amelyeket Ő ültetett. Ott raknak fészket a madarak; a gólyának otthona van a ciprusokban. A magas hegyek a vadkecskéké; a sziklák menedék a borzoknak. A holdat a kijelölt időkre alkotta; a nap ismeri lenyugvását. Sötétséget alkotsz, és éjszaka lesz, amikor előjön az erdő minden vadja. Az oroszlánkölykök zsákmányukért ordítanak, és eledelüket Istentől kérik. Amikor felkel a nap, összegyűlnek és lefekszenek odúikban. Az ember kimegy munkájához és fáradozásához estig. Mily sokrétűek műveid, ó, Örökkévaló! Bölcsességgel alkottad mindet; tele van a föld birtokaiddal. Ott van a tenger, hatalmas és széles, megszámlálhatatlan teremtményeivel, élőlényekkel, kicsikkel és nagyokkal. Ott járnak a hajók, és a Leviatán, amelyet alkottál, hogy ott játszadozzon. Mindezek Rád néznek, hogy eledelüket megadd a maga idejében. Amikor megadod nekik, összegyűjtik; amikor kinyitod kezedet, jóval telnek el. Amikor elrejted arcodat, megrettennek; amikor elveszed leheletüket, meghalnak és visszatérnek porukhoz. Amikor kibocsátod Lelkedet, teremtetnek, és megújítod a föld színét. Maradjon meg az Örökkévaló dicsősége mindörökké; örvendezzen az Örökkévaló műveiben. Rátekint a földre, és az megremeg; megérinti a hegyeket, és azok füstölögnek. Énekelek az Örökkévalónak, amíg élek; éneket zengek Istenemnek, amíg létezem. Legyen elmélkedésem kedves Neki; én örvendezem az Örökkévalóban. Tűnjenek el a vétkesek a földről, és a gonoszok ne legyenek többé. Áldjad, lelkem, az Örökkévalót. Halleluja!
מא' אלול עד אחר שמיני עצרת אומרים מזמור זה:
Elul kezdetétől Smini Áceret után is ezt a zsoltárt mondják:
לְדָוִד. ה' אורִי וְיִשְׁעִי מִמִּי אִירָא. ה' מָעוז חַיַּי מִמִּי אֶפְחָד: בִּקְרב עָלַי מְרֵעִים לֶאֱכל אֶת בְּשרִי. צָרַי וְאיְבַי לִי. הֵמָּה כָּשְׁלוּ וְנָפָלוּ: אִם תַּחֲנֶה עָלַי מַחֲנֶה לא יִירָא לִבִּי. אִם תָּקוּם עָלַי מִלְחָמָה בְּזאת אֲנִי בוטֵחַ: אַחַת שָׁאַלְתִּי מֵאֵת ה'. אותָהּ אֲבַקֵּשׁ. שִׁבְתִּי בְּבֵית ה' כָּל יְמֵי חַיַּי. לַחֲזות בְּנעַם ה' וּלְבַקֵּר בְּהֵיכָלו: כִּי יִצְפְּנֵנִי בְּסֻכּו בְּיום רָעָה יַסְתִּירֵנִי בְּסֵתֶר אָהֳלו. בְּצוּר יְרומְמֵנִי: וְעַתָּה יָרוּם ראשִׁי עַל איְבַי סְבִיבותַי. וְאֶזְבְּחָה בְאָהֳלו זִבְחֵי תְרוּעָה. אָשִׁירָה וַאֲזַמְּרָה לה': שְׁמַע ה' קולִי אֶקְרָא. וְחָנֵּנִי וַעֲנֵנִי: לְךָ אָמַר לִבִּי בַּקְּשׁוּ פָנָי. אֶת פָּנֶיךָ ה' אֲבַקֵּשׁ: אַל תַּסְתֵּר פָּנֶיךָ מִמֶּנִּי. אַל תַּט בְּאַף עַבְדֶּךָ. עֶזְרָתִי הָיִיתָ. אַל תִּטְּשֵׁנִי וְאַל תַּעַזְבֵנִי אֱלהֵי יִשְׁעִי: כִּי אָבִי וְאִמִּי עֲזָבוּנִי. וה' יַאַסְפֵנִי: הורֵנִי ה' דַּרְכֶּךָ וּנְחֵנִי בְּארַח מִישׁור לְמַעַן שׁורְרָי: אַל תִּתְּנֵנִי בְּנֶפֶשׁ צָרָי. כִּי קָמוּ בִי עֵדֵי שֶׁקֶר וִיפֵחַ חָמָס: לוּלֵא הֶאֱמַנְתִּי לִרְאות בְּטוּב ה' בְּאֶרֶץ חַיִּים: קַוֵּה אֶל ה'. חֲזַק וְיַאֲמֵץ לִבֶּךָ. וְקַוֵּה אֶל ה’:
Dávidtól: Az Örökkévaló az én világosságom és szabadításom; kitől féljek? Az Örökkévaló életem erőssége; kitől rettegjek? Amikor gonosztevők közeledtek hozzám, hogy felfalják húsomat, Szorongatóim és ellenségeim, ők botlottak meg és estek el. Ha sereg táboroz is ellenem, szívem nem fél. Ha háború támad is ellenem, akkor is bizakodom. Egyet kértem az Örökkévalótól, azt keresem: Hogy az Örökkévaló házában lakjam életem minden napján, Hogy szemléljem az Örökkévaló kedvességét és meglátogassam szentélyét. Mert elrejt engem sátrában a baj napján; Elrejt engem sátrának rejtekében; magas sziklára emel. Most felemelkedik fejem ellenségeim fölé körülöttem; Áldozatokat mutatok be sátrában ujjongó kiáltással. Énekelek és zengek az Örökkévalónak. Halld, Örökkévaló, hangomat, amikor hívlak; könyörülj rajtam és felelj nekem. A Te nevedben mondta szívem: „Keressétek arcomat." Arcodat, Örökkévaló, keresem. Ne rejtsd el arcodat előlem; ne fordítsd el szolgádat haragban. Te voltál segítségem; ne hagyj el és ne taszíts el, ó, szabadításom Istene. Bár atyám és anyám elhagyott, az Örökkévaló magához fogad engem. Taníts meg utadra, ó, Örökkévaló, és vezess egyenes ösvényen ellenségeim miatt. Ne szolgáltass ki szorongatóim kívánságának, Mert hamis tanúk támadtak ellenem, és erőszakot lihegnek. Ha nem hittem volna, hogy meglátom az Örökkévaló jóságát az élők földjén, Várj az Örökkévalóra; légy erős és bátorodjék szíved; Igen, várj az Örökkévalóra!