Tehilim

131

שִׁיר הַמַּעֲלוֹת לְדָוִד יְהוָה לֹא גָבַהּ לִבִּי וְלֹא רָמוּ עֵינַי וְלֹא הִלַּכְתִּי בִּגְדֹלוֹת וּבְנִפְלָאוֹת מִמֶּנִּי:

Dávid zarándokéneke. Ó Örökkévaló, nem volt fennhéjázó szívem, sem szemeim nem néztek magasra, és nem törekedtem nálam nagyobb és csodálatosabb dolgok után.

אִם לֹא שִׁוִּיתִי וְדוֹמַמְתִּי נַפְשִׁי כְּגָמֻל עֲלֵי אִמּוֹ כַּגָּמֻל עָלַי נַפְשִׁי:

Bizony lecsendesítettem és elnyugtattam lelkemet, mint elválasztott gyermek anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan volt bennem a lelkem.

יַחֵל יִשְׂרָאֵל אֶל יְהוָה מֵעַתָּה וְעַד עוֹלָם:

Izráel, bízzál az Örökkévalóban mostantól mindörökké.