Tehilim

133

שִׁיר הַמַּעֲלוֹת לְדָוִד הִנֵּה מַה טּוֹב וּמַה נָּעִים שֶׁבֶת אַחִים גַּם יָחַד:

Dávid zarándokéneke. Íme, mily jó és mily kedves, amikor a testvérek együtt laknak!

כַּשֶּׁמֶן הַטּוֹב עַל הָרֹאשׁ יֹרֵד עַל הַזָּקָן זְקַן אַהֲרֹן שֶׁיֹּרֵד עַל פִּי מִדּוֹתָיו:

Mint a drága olaj a fejen, mely lefolyik a szakállra, Áron szakállára, mely lefolyik ruhái szegélyére.

כְּטַל חֶרְמוֹן שֶׁיֹּרֵד עַל הַרְרֵי צִיּוֹן כִּי שָׁם צִוָּה יְהוָה אֶת הַבְּרָכָה חַיִּים עַד הָעוֹלָם:

Mint a Hermon harmata, mely leszáll Cion hegyeire, mert ott parancsolta meg az Örökkévaló az áldást, az örök életet.