Tehilim

17

תְּפִלָּה לְדָוִד שִׁמְעָה יְהוָה צֶדֶק הַקְשִׁיבָה רִנָּתִי הַאֲזִינָה תְפִלָּתִי בְּלֹא שִׂפְתֵי מִרְמָה:

Dávid imája; figyelj, ó, Örökkévaló, az igazságra, hallgasd kiáltásomat, fülelj imádságomra, amely csalárd ajkak nélkül való.

מִלְּפָנֶיךָ מִשְׁפָּטִי יֵצֵא עֵינֶיךָ תֶּחֱזֶינָה מֵישָׁרִים:

Színed elől jöjjön elő ítéletem; lássák szemeid az egyenes dolgokat.

בָּחַנְתָּ לִבִּי פָּקַדְתָּ לַּיְלָה צְרַפְתַּנִי בַל תִּמְצָא זַמֹּתִי בַּל יַעֲבָר פִּי:

Próbára tetted szívemet; meglátogattál éjjel. Megolvasztottál, és nem találtál semmit; ha gondolok valamit, ne hagyja el szájamat.

לִפְעֻלּוֹת אָדָם בִּדְבַר שְׂפָתֶיךָ אֲנִי שָׁמַרְתִּי אָרְחוֹת פָּרִיץ:

Az emberek tetteit illetően, ajkaid szava miatt, óvakodtam az erőszakos ember útjaitól.

תָּמֹךְ אֲשֻׁרַי בְּמַעְגְּלוֹתֶיךָ בַּל נָמוֹטּוּ פְעָמָי:

Hogy lépteim ösvényeiden megálljanak, nehogy megtántorodjanak lábaim.

אֲנִי קְרָאתִיךָ כִי תַעֲנֵנִי אֵל הַט אָזְנְךָ לִי שְׁמַע אִמְרָתִי:

Hozzád kiáltottam, mert Te válaszolsz nekem, ó, Isten. Hajtsd hozzám füledet; hallgasd meg beszédemet.

הַפְלֵה חֲסָדֶיךָ מוֹשִׁיעַ חוֹסִים מִמִּתְקוֹמְמִים בִּימִינֶךָ:

Mutasd meg csodálatos kegyelmedet, hogy megmentsd jobboddal azokat, akik benned keresnek menedéket, a támadóiktól.

שָׁמְרֵנִי כְּאִישׁוֹן בַּת עָיִן בְּצֵל כְּנָפֶיךָ תַּסְתִּירֵנִי:

Őrizz engem, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékában rejts el engem.

מִפְּנֵי רְשָׁעִים זוּ שַׁדּוּנִי אֹיְבַי בְּנֶפֶשׁ יַקִּיפוּ עָלָי:

A gonoszok miatt, akik kifosztottak; halálos ellenségeim miatt, akik körülvesznek engem.

חֶלְבָּמוֹ סָּגְרוּ פִּימוֹ דִּבְּרוּ בְגֵאוּת:

Hájuktól eltelve elzárkóztak; szájuk gőggel beszélt.

אַשֻּׁרֵינוּ עַתָּה (סבבוני) סְבָבוּנוּ עֵינֵיהֶם יָשִׁיתוּ לִנְטוֹת בָּאָרֶץ:

Lépteinket most körülveszik, szemeiket a földre szegezik, hogy levessenek minket.

דִּמְיֹנוֹ כְּאַרְיֵה יִכְסוֹף לִטְרוֹף וְכִכְפִיר יֹשֵׁב בְּמִסְתָּרִים:

Hasonlatossága olyan, mint az oroszláné, mely prédára vágyik, és mint a fiatal oroszlán, mely rejtett helyeken leselkedik.

קוּמָה יְהוָה קַדְּמָה פָנָיו הַכְרִיעֵהוּ פַּלְּטָה נַפְשִׁי מֵרָשָׁע חַרְבֶּךָ:

Kelj fel, ó, Örökkévaló, szállj szembe vele; kényszerítsd térdre; mentsd meg lelkemet a gonosztól, aki a Te kardod.

מִמְתִים יָדְךָ יְהוָה מִמְתִים מֵחֶלֶד חֶלְקָם בַּחַיִּים (וצפינך) וּצְפוּנְךָ תְּמַלֵּא בִטְנָם יִשְׂבְּעוּ בָנִים וְהִנִּיחוּ יִתְרָם לְעוֹלְלֵיהֶם:

Azoktól, akik kezed által halnak meg, ó, Örökkévaló, azoktól, akik öregségben halnak meg, akiknek része az életben van, és akiknek hasát megtöltöd elrejtett kincseddel, akiknek bőséggel van gyermekük, és bőségüket csecsemőikre hagyják.

אֲנִי בְּצֶדֶק אֶחֱזֶה פָנֶיךָ אֶשְׂבְּעָה בְהָקִיץ תְּמוּנָתֶךָ:

Én igazságban látom arcodat; megelégszem hasonlatosságoddal, amikor felébredek.