לַמְנַצֵּחַ אַל תַּשְׁחֵת לְדָוִד מִכְתָּם:
A karmesternek, al tashét szerint; Dávidtól mihtám.
הַאֻמְנָם אֵלֶם צֶדֶק תְּדַבֵּרוּן מֵישָׁרִים תִּשְׁפְּטוּ בְּנֵי אָדָם:
Valóban hallgattatok-e arról az igazságról, melyet szólnotok kellett volna, a méltányosságról, mellyel ítélnetek kellett volna az emberek fiait?
אַף בְּלֵב עוֹלֹת תִּפְעָלוּן בָּאָרֶץ חֲמַס יְדֵיכֶם תְּפַלֵּסוּן:
Sőt, szívetekben igazságtalanságot terveltek; a földön kezeitek erőszakát mérlegelitek.
זֹרוּ רְשָׁעִים מֵרָחֶם תָּעוּ מִבֶּטֶן דֹּבְרֵי כָזָב:
A gonoszok elidegenednek már az anyaméhtől; akik hazugságot szólnak, eltévelyednek születésüktől fogva.
חֲמַת לָמוֹ כִּדְמוּת חֲמַת נָחָשׁ כְּמוֹ פֶתֶן חֵרֵשׁ יַאְטֵם אָזְנוֹ:
Mérgük olyan, mint a kígyó mérge, mint a süket viperáé, mely bedugja fülét,
אֲשֶׁר לֹא יִשְׁמַע לְקוֹל מְלַחֲשִׁים חוֹבֵר חֲבָרִים מְחֻכָּם:
hogy ne hallja a kígyóbűvölők hangját, a legügyesebb varázslóét sem.
אֱלֹהִים הֲרָס שִׁנֵּימוֹ בְּפִימוֹ מַלְתְּעוֹת כְּפִירִים נְתֹץ יְהוָה:
Ó, Isten, zúzd össze fogaikat szájukban; törd ki az oroszlánok zápfogait, Örökkévaló.
יִמָּאֲסוּ כְמוֹ מַיִם יִתְהַלְּכוּ לָמוֹ יִדְרֹךְ (חצו) חִצָּיו כְּמוֹ יִתְמֹלָלוּ:
Olvadjanak el, mint a tovafutó víz; ha kifeszíti nyilait, legyenek olyanok, mintha levágták volna őket.
כְּמוֹ שַׁבְּלוּל תֶּמֶס יַהֲלֹךְ נֵפֶל אֵשֶׁת בַּל חָזוּ שָׁמֶשׁ:
Mint a csiga, mely olvadozva elenyészik, mint az elvetélt magzat, mely nem látta a napot.
בְּטֶרֶם יָבִינוּ סִּירֹתֵיכֶם אָטָד כְּמוֹ חַי כְּמוֹ חָרוֹן יִשְׂעָרֶנּוּ:
Mielőtt zsenge töviseitek kemény tüskévé fejlődnének, erővel, haraggal söpri el őket, mint a forgószél.
יִשְׂמַח צַדִּיק כִּי חָזָה נָקָם פְּעָמָיו יִרְחַץ בְּדַם הָרָשָׁע:
Örvendezik az igaz, mert látta a bosszút; lábait a gonoszok vérében mossa.
וְיֹאמַר אָדָם אַךְ פְּרִי לַצַּדִּיק אַךְ יֵשׁ אֱלֹהִים שֹׁפְטִים בָּאָרֶץ:
És így szól az ember: „Bizony, van jutalma az igaznak; bizony van Isten, aki ítél a földön.”