לַמְנַצֵּחַ לְדָוִד מִזְמוֹר שִׁיר:
A karmesternek, Dávidé, zsoltár, ének:
יָקוּם אֱלֹהִים יָפוּצוּ אוֹיְבָיו וְיָנוּסוּ מְשַׂנְאָיו מִפָּנָיו:
Keljen fel Isten, szóródjanak szét ellenségei, és meneküljenek Előle gyűlölői:
כְּהִנְדֹּף עָשָׁן תִּנְדֹּף כְּהִמֵּס דּוֹנַג מִפְּנֵי אֵשׁ יֹאבְדוּ רְשָׁעִים מִפְּנֵי אֱלֹהִים:
Ahogy a füstöt elűzik, úgy űzd el őket; ahogy a viasz elolvad a tűz előtt, úgy vesszenek el a gonoszok Isten előtt:
וְצַדִּיקִים יִשְׂמְחוּ יַעַלְצוּ לִפְנֵי אֱלֹהִים וְיָשִׂישׂוּ בְשִׂמְחָה:
De az igazak örvendezzenek, ujjongjanak Isten előtt, és vigadjanak örömmel:
שִׁירוּ לֵאלֹהִים זַמְּרוּ שְׁמוֹ סֹלּוּ לָרֹכֵב בָּעֲרָבוֹת בְּיָהּ שְׁמוֹ וְעִלְזוּ לְפָנָיו:
Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének; magasztaljátok azt, aki a síkságokon vágtat, Já az Ő neve, és örvendezzetek Előtte:
אֲבִי יְתוֹמִים וְדַיַּן אַלְמָנוֹת אֱלֹהִים בִּמְעוֹן קָדְשׁוֹ:
Az árvák atyja és az özvegyek bírája, Isten az Ő szent hajlékában:
אֱלֹהִים מוֹשִׁיב יְחִידִים בַּיְתָה מוֹצִיא אֲסִירִים בַּכּוֹשָׁרוֹת אַךְ סוֹרְרִים שָׁכְנוּ צְחִיחָה:
Isten családokba helyezi a magányost, kihozza a foglyokat a bőségre; de a lázadók kiszáradt földön laknak:
אֱלֹהִים בְּצֵאתְךָ לִפְנֵי עַמֶּךָ בְּצַעְדְּךָ בִישִׁימוֹן סֶלָה:
Ó Isten, amikor kivonultál néped előtt, amikor átvonultál a pusztaságon, szela:
אֶרֶץ רָעָשָׁה אַף שָׁמַיִם נָטְפוּ מִפְּנֵי אֱלֹהִים זֶה סִינַי מִפְּנֵי אֱלֹהִים אֱלֹהֵי יִשְׂרָאֵל:
Megremegett a föld, az egek is csordultak Isten előtt, ez a Szináj, Isten előtt, Jiszráél Istene előtt:
גֶּשֶׁם נְדָבוֹת תָּנִיף אֱלֹהִים נַחֲלָתְךָ וְנִלְאָה אַתָּה כוֹנַנְתָּהּ:
Bőséges esőt árasztottál, ó Isten; örökségedet, amikor elsorvadt, Te megerősítetted:
חַיָּתְךָ יָשְׁבוּ בָהּ תָּכִין בְּטוֹבָתְךָ לֶעָנִי אֱלֹהִים:
Nyájad letelepedett benne; jóságodban gondoskodtál a szegényről, ó Isten:
אֲדֹנָי יִתֶּן אֹמֶר הַמְבַשְּׂרוֹת צָבָא רָב:
Az Örökkévaló adja a szót; az asszonyok, akik hirdetik, nagy sereg:
מַלְכֵי צְבָאוֹת יִדֹּדוּן יִדֹּדוּן וּנְוַת בַּיִת תְּחַלֵּק שָׁלָל:
A seregek királyai menekülnek, menekülnek, és aki otthon marad, az osztja el a zsákmányt:
אִם תִּשְׁכְּבוּן בֵּין שְׁפַתָּיִם כַּנְפֵי יוֹנָה נֶחְפָּה בַכֶּסֶף וְאֶבְרוֹתֶיהָ בִּירַקְרַק חָרוּץ:
Bár az aklok között feküdtök, a galamb szárnyai ezüsttel borítottak, és tollai sárga arannyal:
בְּפָרֵשׂ שַׁדַּי מְלָכִים בָּהּ תַּשְׁלֵג בְּצַלְמוֹן:
Amikor a Mindenható királyokat szórt szét benne, hó esett a Calmonon:
הַר אֱלֹהִים הַר בָּשָׁן הַר גַּבְנֻנִּים הַר בָּשָׁן:
Ó Isten hegye, Básán hegye, ó sokcsúcsú hegy, Básán hegye:
לָמָּה תְּרַצְּדוּן הָרִים גַּבְנֻנִּים הָהָר חָמַד אֱלֹהִים לְשִׁבְתּוֹ אַף יְהוָה יִשְׁכֹּן לָנֶצַח:
Miért néztek irigyen, ó sokcsúcsú hegyek, a hegyre, amelyet Isten kívánt hajlékául? Bizony, az Örökkévaló ott lakik majd örökké:
רֶכֶב אֱלֹהִים רִבֹּתַיִם אַלְפֵי שִׁנְאָן אֲדֹנָי בָם סִינַי בַּקֹּדֶשׁ:
Isten szekerei tízezrek, ezrek ezrei; az Örökkévaló közöttük van, Szináj a szentségben:
עָלִיתָ לַמָּרוֹם שָׁבִיתָ שֶּׁבִי לָקַחְתָּ מַתָּנוֹת בָּאָדָם וְאַף סוֹרְרִים לִשְׁכֹּן יָהּ אֱלֹהִים:
Felmentél a magasba, foglyul ejtetted a foglyokat; ajándékokat fogadtál az emberek között, még a lázadók között is, hogy ott lakjék az Örökkévaló Isten:
בָּרוּךְ אֲדֹנָי יוֹם יוֹם יַעֲמָס לָנוּ הָאֵל יְשׁוּעָתֵנוּ סֶלָה:
Áldott legyen az Örökkévaló, napról napra hordozza terhünket, szabadulásunk Istene, szela:
הָאֵל לָנוּ אֵל לְמוֹשָׁעוֹת וְלֵיהוִה אֲדֹנָי לַמָּוֶת תּוֹצָאוֹת:
A mi Istenünk a szabadítások Istene; és az Örökkévaló Istené a halálból való menekvés:
אַךְ אֱלֹהִים יִמְחַץ רֹאשׁ אֹיְבָיו קָדְקֹד שֵׂעָר מִתְהַלֵּךְ בַּאֲשָׁמָיו:
De Isten összezúzza ellenségeinek fejét, annak szőrös koronáját, aki bűnében jár:
אָמַר אֲדֹנָי מִבָּשָׁן אָשִׁיב אָשִׁיב מִמְּצֻלוֹת יָם:
Szólt az Örökkévaló: Básánból visszahozom, visszahozom a tenger mélységeiből:
לְמַעַן תִּמְחַץ רַגְלְךָ בְּדָם לְשׁוֹן כְּלָבֶיךָ מֵאֹיְבִים מִנֵּהוּ:
Hogy lábad vérben gázoljon, hogy kutyáid nyelve is megkapja részét ellenségeidből:
רָאוּ הֲלִיכוֹתֶיךָ אֱלֹהִים הֲלִיכוֹת אֵלִי מַלְכִּי בַקֹּדֶשׁ:
Látták bevonulásaidat, ó Isten, Istenem, Királyom bevonulásait a szentségben:
קִדְּמוּ שָׁרִים אַחַר נֹגְנִים בְּתוֹךְ עֲלָמוֹת תּוֹפֵפוֹת:
Elöl mentek az énekesek, utánuk a zenészek, dobot verő leányok között:
בְּמַקְהֵלוֹת בָּרְכוּ אֱלֹהִים יְהוָה מִמְּקוֹר יִשְׂרָאֵל:
A gyülekezetekben áldjátok Istent, az Örökkévalót, Jiszráél forrásából:
שָׁם בִּנְיָמִן צָעִיר רֹדֵם שָׂרֵי יְהוּדָה רִגְמָתָם שָׂרֵי זְבֻלוּן שָׂרֵי נַפְתָּלִי:
Ott van Benjámin, a legfiatalabb, aki uralja őket, Júda fejedelmei sokaságukban, Zebulon fejedelmei, Naftáli fejedelmei:
צִוָּה אֱלֹהֶיךָ עֻזֶּךָ עוּזָּה אֱלֹהִים זוּ פָּעַלְתָּ לָּנוּ:
Istened megparancsolta erődet; erősítsd meg, ó Isten, amit értünk műveltél:
מֵהֵיכָלֶךָ עַל יְרוּשָׁלִָם לְךָ יוֹבִילוּ מְלָכִים שָׁי:
Templomodból Jeruzsálem fölött királyok hoznak Néked ajándékot:
גְּעַר חַיַּת קָנֶה עֲדַת אַבִּירִים בְּעֶגְלֵי עַמִּים מִתְרַפֵּס בְּרַצֵּי כָסֶף בִּזַּר עַמִּים קְרָבוֹת יֶחְפָּצוּ:
Dorgáld meg a nádas vadját, a bikák csordáját a népek borjaival, akik ezüstdarabokat taposnak; szétszórja a népeket, akik a háborúban gyönyörködnek:
יֶאֱתָיוּ חַשְׁמַנִּים מִנִּי מִצְרָיִם כּוּשׁ תָּרִיץ יָדָיו לֵאלֹהִים:
Előkelők jönnek Egyiptomból; Kús siet kezét Isten felé nyújtani:
מַמְלְכוֹת הָאָרֶץ שִׁירוּ לֵאלֹהִים זַמְּרוּ אֲדֹנָי סֶלָה:
A föld királyságai, énekeljetek Istennek, zengjetek az Örökkévalónak, szela:
לָרֹכֵב בִּשְׁמֵי שְׁמֵי קֶדֶם הֵן יִתֵּן בְּקוֹלוֹ קוֹל עֹז:
Annak, aki az ősi legmagasabb egekben vágtat, íme, hangját bocsátja ki, hatalmas hangot:
תְּנוּ עֹז לֵאלֹהִים עַל יִשְׂרָאֵל גַּאֲוָתוֹ וְעֻזּוֹ בַּשְּׁחָקִים:
Tulajdonítsatok erőt Istennek, fensége Jiszráél fölött van, és ereje az égboltokban:
נוֹרָא אֱלֹהִים מִמִּקְדָּשֶׁיךָ אֵל יִשְׂרָאֵל הוּא נֹתֵן עֹז וְתַעֲצֻמוֹת לָעָם בָּרוּךְ אֱלֹהִים:
Félelmetes Isten a szentélyeidből; Jiszráél Istene erőt és hatalmat ad a népnek; áldott legyen Isten.