שִׁיר מִזְמוֹר לִבְנֵי קֹרַח לַמְנַצֵּחַ עַל מָחֲלַת לְעַנּוֹת מַשְׂכִּיל לְהֵימָן הָאֶזְרָחִי:
Ének hangszerkísérettel, Kórah fiaié, a karmesternek, a beteg és sanyargatott ról, Héman, az ezráhi tanítása.
יְהוָה אֱלֹהֵי יְשׁוּעָתִי יוֹם צָעַקְתִּי בַלַּיְלָה נֶגְדֶּךָ:
Örökkévaló, szabadításom Istene, nappal kiáltottam, éjjel Előtted voltam.
תָּבוֹא לְפָנֶיךָ תְּפִלָּתִי הַטֵּה אָזְנְךָ לְרִנָּתִי:
Jusson Eléd imám, hajtsd füledet könyörgésemhez.
כִּי שָׂבְעָה בְרָעוֹת נַפְשִׁי וְחַיַּי לִשְׁאוֹל הִגִּיעוּ:
Mert lelkem jóllakott bajokkal, és életem a sírhoz ért.
נֶחְשַׁבְתִּי עִם יוֹרְדֵי בוֹר הָיִיתִי כְּגֶבֶר אֵין אֱיָל:
A gödörbe szállók közé számláltattam, olyan lettem, mint az erőtlen ember.
בַּמֵּתִים חָפְשִׁי כְּמוֹ חֲלָלִים שֹׁכְבֵי קֶבֶר אֲשֶׁר לֹא זְכַרְתָּם עוֹד וְהֵמָּה מִיָּדְךָ נִגְזָרוּ:
A halottak közé soroltattam, akik szabadok, mint a megöltek, akik a sírban fekszenek, akikre többé nem emlékezel, és akik kezed által vágattak el.
שַׁתַּנִי בְּבוֹר תַּחְתִּיּוֹת בְּמַחֲשַׁכִּים בִּמְצֹלוֹת:
A legmélyebb gödörbe vetettél engem, sötét helyekre, mélységekbe.
עָלַי סָמְכָה חֲמָתֶךָ וְכָל מִשְׁבָּרֶיךָ עִנִּיתָ סֶּלָה:
Haragod súlyosan nehezedik rám, és minden hullámoddal szüntelenül sanyargatsz.
הִרְחַקְתָּ מְיֻדָּעַי מִמֶּנִּי שַׁתַּנִי תוֹעֵבוֹת לָמוֹ כָּלֻא וְלֹא אֵצֵא:
Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük, be vagyok zárva és nem mehetek ki.
עֵינִי דָאֲבָה מִנִּי עֹנִי קְרָאתִיךָ יְהוָה בְּכָל יוֹם שִׁטַּחְתִּי אֵלֶיךָ כַפָּי:
Szemem elhomályosult a nyomorúságtól, hívtalak Téged minden nap, kiterjesztettem feléd tenyereimet.
הֲלַמֵּתִים תַּעֲשֶׂה פֶּלֶא אִם רְפָאִים יָקוּמוּ יוֹדוּךָ סֶּלָה:
Vajon a halottakért teszel-e csodát? Felkelnek-e az árnyak, hogy hálát adjanak Neked örökké?
הַיְסֻפַּר בַּקֶּבֶר חַסְדֶּךָ אֱמוּנָתְךָ בָּאֲבַדּוֹן:
Elbeszélik-e kegyelmedet a sírban, hűségedet a pusztulásban?
הֲיִוָּדַע בַּחֹשֶׁךְ פִּלְאֶךָ וְצִדְקָתְךָ בְּאֶרֶץ נְשִׁיָּה:
Megismerik-e csodádat a sötétségben, vagy igazságosságodat a feledés földjén?
וַאֲנִי אֵלֶיךָ יְהוָה שִׁוַּעְתִּי וּבַבֹּקֶר תְּפִלָּתִי תְקַדְּמֶךָּ:
Én pedig Hozzád kiáltottam, Örökkévaló, és reggel Eléd jut imám.
לָמָה יְהוָה תִּזְנַח נַפְשִׁי תַּסְתִּיר פָּנֶיךָ מִמֶּנִּי:
Miért, Örökkévaló, veted el lelkemet, miért rejted el arcodat előlem?
עָנִי אֲנִי וְגוֵֹעַ מִנֹּעַר נָשָׂאתִי אֵמֶיךָ אָפוּנָה:
Szegény vagyok, és közel a hirtelen halálhoz, viseltem félelmedet, jól megalapozott az.
עָלַי עָבְרוּ חֲרוֹנֶיךָ בִּעוּתֶיךָ צִמְּתוּתֻנִי:
Haragod tüzei vonultak át rajtam, rettentéseid pusztítottak el engem.
סַבּוּנִי כַמַּיִם כָּל הַיּוֹם הִקִּיפוּ עָלַי יָחַד:
Körülvesznek, mint a víz, egész nap, együtt körülfognak engem.
הִרְחַקְתָּ מִמֶּנִּי אֹהֵב וָרֵעַ מְיֻדָּעַי מַחְשָׁךְ:
Eltávolítottad tőlem a szeretőt és a barátot, ismerőseim a sötétség helyén vannak.