לַמְנַצֵּחַ מַשְׂכִּיל לִבְנֵי קֹרַח:
A karmesternek, Korah fiainak maszkilja.
כְּאַיָּל תַּעֲרֹג עַל אֲפִיקֵי מָיִם כֵּן נַפְשִׁי תַעֲרֹג אֵלֶיךָ אֱלֹהִים:
Ahogyan a szarvas eped a vízpatakokért, úgy eped lelkem Hozzád, ó Isten.
צָמְאָה נַפְשִׁי לֵאלֹהִים לְאֵל חָי מָתַי אָבוֹא וְאֵרָאֶה פְּנֵי אֱלֹהִים:
Lelkem szomjazik Istenre, az élő Istenre; mikor jövök el, és jelenek meg Isten előtt?
הָיְתָה לִּי דִמְעָתִי לֶחֶם יוֹמָם וָלָיְלָה בֶּאֱמֹר אֵלַי כָּל הַיּוֹם אַיֵּה אֱלֹהֶיךָ:
Könnyeim voltak kenyerem nappal és éjjel, amikor egész nap azt mondják nekem: „Hol van a te Istened?”
אֵלֶּה אֶזְכְּרָה וְאֶשְׁפְּכָה עָלַי נַפְשִׁי כִּי אֶעֱבֹר בַּסָּךְ אֶדַּדֵּם עַד בֵּית אֱלֹהִים בְּקוֹל רִנָּה וְתוֹדָה הָמוֹן חוֹגֵג:
Ezekre emlékezem, és kiöntöm lelkemet a rajtam lévő fájdalom miatt, hogyan vonultam a sokasággal; lassan haladtam velük Isten házáig, örömteli kiáltással és hálaadással, ünneplő tömeggel.
מַה תִּשְׁתּוֹחֲחִי נַפְשִׁי וַתֶּהֱמִי עָלָי הוֹחִילִי לֵאלֹהִים כִּי עוֹד אוֹדֶנּוּ יְשׁוּעוֹת פָּנָיו:
Miért csüggedsz, lelkem, és miért háborogsz bennem? Reménykedj Istenben, mert még hálát adok Neki jelenléte szabadításaiért.
אֱלֹהַי עָלַי נַפְשִׁי תִשְׁתּוֹחָח עַל כֵּן אֶזְכָּרְךָ מֵאֶרֶץ יַרְדֵּן וְחֶרְמוֹנִים מֵהַר מִצְעָר:
Istenem, lelkem csüggedt bennem; ezért emlékezem Rád a Jordán földjéről és a Hermon csúcsairól, a kicsiny hegyről.
תְּהוֹם אֶל תְּהוֹם קוֹרֵא לְקוֹל צִנּוֹרֶיךָ כָּל מִשְׁבָּרֶיךָ וְגַלֶּיךָ עָלַי עָבָרוּ:
Mélység mélységnek kiált vízeséseid hangjára; minden hullámod és tajtékod átcsapott rajtam.
יוֹמָם יְצַוֶּה יְהוָה חַסְדּוֹ וּבַלַּיְלָה (שירה) שִׁירוֹ עִמִּי תְּפִלָּה לְאֵל חַיָּי:
Nappal parancsolja az Örökkévaló kegyelmét, és éjjel legyen velem nyugovóhelye, imádság életem Istenéhez.
אוֹמְרָה לְאֵל סַלְעִי לָמָה שְׁכַחְתָּנִי לָמָּה קֹדֵר אֵלֵךְ בְּלַחַץ אוֹיֵב:
Azt mondom Istennek, Kősziklámnak: „Miért felejtettél el engem? Miért járjak gyászban az ellenség elnyomása alatt?”
בְּרֶצַח בְּעַצְמוֹתַי חֵרְפוּנִי צוֹרְרָי בְּאָמְרָם אֵלַי כָּל הַיּוֹם אַיֵּה אֱלֹהֶיךָ:
Csontjaimban gyilkossággal, elnyomóim gyaláztak engem, amikor egész nap azt mondják nekem: „Hol van a te Istened?”
מַה תִּשְׁתּוֹחֲחִי נַפְשִׁי וּמַה תֶּהֱמִי עָלָי הוֹחִילִי לֵאלֹהִים כִּי עוֹד אוֹדֶנּוּ יְשׁוּעֹת פָּנַי וֵאלֹהָי:
Miért csüggedsz, lelkem, és miért háborogsz bennem? Reménykedj Istenben, mert még hálát adok Neki orcám szabadításaiért és Istenemért.