Mi az a Hávdálá?
A Hávdálá (szó szerint 'elkülönítés') az a szertartás, amely a Sábbát végét jelöli és elválasztja a szent napot a hétköznapoktól. Szombat este végzik, miután három csillag megjelenik az égen (körülbelül 40-72 perccel naplemente után, helytől és szokástól függően). A Hávdálá bort, illatos fűszereket és többkanócos gyertyát használ, hogy érzékeinket bevonva segítsen az átmenetben a Sábbát lelki pihenéséből a munkahétbe.
Mikor végezzük a Hávdálát
A Hávdálát a Sábbát végén mondják, amikor három közepes méretű csillag látható az égen. Ez általában 40-72 perccel naplemente után van, helytől és közösségi szokástól függően. Ha elmulasztod szombat este, a Hávdálá kedd napnyugtáig elmondható, bár szombat este után a gyertya és a fűszerek nélkül. A Hávdálát a zsidó ünnepek végén is mondják.
Amire szükséged van
Bor vagy szőlőlé: Egy teli pohár (legalább 86-150 ml). Illatos fűszerek (bszámim): Hagyományosan szegfűszeg, de bármilyen illatos fűszer megfelel. Sokan díszes fűszertartót használnak. Hávdálá-gyertya: Fonott, többkanócos gyertya (legalább két kanóc). A több láng a tűz/fény többféle típusát jelképezi. Ha nem elérhető, tarts össze két közönséges gyertyát úgy, hogy a lángjaik érintkezzenek.
A négy áldás
1. Áldás a bor fölött (Boré Pri HáGáfen): A szokásos áldás a bor fölött. 2. Áldás a fűszerek fölött (Boré Miné Vszámim): 'Aki különféle fűszereket teremt.' A fűszerek vigasztalják a lelket, amely szomorú a Sábbátkor kapott 'extra lélek' távozása miatt. 3. Áldás a tűz fölött (Boré Meoré HáÉs): 'Aki a tűz fényeit teremti.' A tüzet azért használjuk, mert Ádám az első Sábbát után fedezte fel a tüzet. 4. Hávdálá-áldás (HáMávdil): Az áldás, amely Istent dicsőíti, aki elválasztja a szentet a hétköznapitól, a fényt a sötétségtől, Izraelt a népektől, a Sábbátot a hétköznapoktól.
Lépésről lépésre útmutató
1. Töltsd meg a poharat borral, amíg kissé túlcsordul (a bőséget jelképezve). 2. Gyújtsd meg a Hávdálá-gyertyát. 3. Tartsd a poharat a jobb kezedben. 4. Mondd el vagy énekeld a bevezető verseket (Hiné Él Jesuáti). 5. Mondd el a bor fölötti áldást, de még ne igyál. 6. Tedd le a poharat, vedd fel a fűszereket, mondd el az áldást és szagold meg őket. Add tovább másoknak. 7. Vedd fel vagy nézd a gyertyát, mondd el az áldást és nézd a körmeidet a gyertyafénynél. 8. Vedd fel újra a poharat és mondd el a Hávdálá-áldást. 9. Idd meg a bor nagy részét. 10. Oltsd el a gyertyát a maradék borban.
Miért nézzük a körmeinket?
A tűz fölötti áldás mondásakor a körmeinket nézzük a gyertyafénynél, hogy hasznot húzzunk a fényből és az áldásnak értelmet adjunk. Elég közel kell lennünk ahhoz, hogy megkülönböztessük a körmöt a bőrtől. Egyesek a tenyerük felé hajlítják az ujjaikat, hogy egyszerre lássák a körmöt és a tenyeret. Ez biztosítja, hogy valóban használjuk a fényt, nem csupán tudomásul vesszük a létezését.
Szokások és dalok
Sok család a Hávdálá után énekli az 'Élijáhu HáNávi' (Illés próféta) dalt, kifejezve a Messiás eljövetelének reményét. Egyesek ujjukat a maradék borba mártják és szemükhöz vagy zsebükhöz érintik áldásként. A gyerekek gyakran tartják a gyertyát. Egyesek borcsepp-permetezéssel oltják el a gyertyát, nem belemártással. A túlcsordult pohár és az eloltott gyertya értelmes, többérzékszervi lezárását adják a Sábbátnak.