A Smá megértése: A zsidó hit központi imája

A Smá (szó szerint 'Halljad') a zsidó hit központi kinyilatkoztatása, amely Isten egységét erősíti meg. Nyitó verse – 'Halljad, Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló Egy' (Smá Jiszráél, Ádonáj Elohénu, Ádonáj Echád) – a judaizmus legismertebb mondata. A Smá valójában nem ima, hanem kinyilatkoztatás és az isteni igazság elfogadása.

A Smá a Tóra három szakaszából származik: 5Mózes 6:4-9 (az első bekezdés Isten szeretetéről), 5Mózes 11:13-21 (a második bekezdés a jutalom és büntetés elvéről) és 4Mózes 15:37-41 (a harmadik bekezdés a cicitről és a parancsolatok emlékezéséről). Ezeket a szakaszokat a Bölcsek választották ki napi elmondásra.

Az első bekezdés Isten egységének kinyilatkoztatásával kezdődik, majd azzal a paranccsal folytatódik, hogy szeresd Istent 'teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből'. Arra utasít minket, hogy tanítsuk ezeket a szavakat gyermekeinknek, beszéljünk róluk folyamatosan, kössük jelként (tfillin), írjuk ajtófélfáinkra (mezuza), és tartsuk őket állandóan jelen életünkben.

A második bekezdés a jutalom és büntetés fogalmát tárgyalja. Ha követjük Isten parancsolatait, esőt kapunk a maga idejében és mezőgazdasági bőséget. Ha eltévedünk, az egek bezárulnak és a föld nem hozza meg termését. Ez a bekezdés megerősíti a tfillin és a mezuza gyakorlatát, amelyeket az első bekezdés is említ.

A harmadik bekezdés a cicit (rojt) viselését parancsolja a ruhák sarkain. A kék szál (techelet) az égre és Isten trónjára emlékeztet minket. Ez a bekezdés felidézi az Egyiptomból való kivonulást is, ezért szerepel benne – kötelesek vagyunk naponta megemlékezni a kivonulásról. A bekezdés így zárul: 'Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek.'

A Smát naponta kétszer mondják: reggel (Sacharit) és este (Mááriv). A reggeli Smát a nap harmadik órájának vége előtt kell elmondani. Az esti Smát az éjszaka beálltától éjfélig lehet mondani (egyesek szerint hajnalig). Emellett a Smát a lefekvés előtti imák részeként is mondják, és hagyományosan ez az utolsó szó, amelyet a zsidó ember halála előtt mond.

Az első vers mondásakor takard el szemeidet a jobb kezeddel a koncentráció elősegítésére. Ejtsd ki gondosan és világosan minden szót. Nyújtsd meg az 'Echád' (Egy) szó utolsó betűjét, miközben Isten minden irányra és dimenzióra kiterjedő fennhatóságáról meditálsz. Az első vers után halkan mondd: 'Báruch sém kvod málchuto l'olám váed' (Áldott legyen dicsőséges királyságának neve mindörökké).

A Smát a judaizmus legfontosabb imájának tartják, mert magában foglalja a zsidó hit lényegét: az egyistenhitet és az Isten és Izrael közötti szövetséget. A zsidók a történelem során mondták, beleértve a vértanúkat, akik ezekkel a szavakkal ajkukon haltak meg. A Smá az Isten és tanításai iránti elkötelezettségünk naponta kétszeri megújításaként szolgál.