Tehilim

115

לֹא לָנוּ יְהוָה לֹא לָנוּ כִּי לְשִׁמְךָ תֵּן כָּבוֹד עַל חַסְדְּךָ עַל אֲמִתֶּךָ:

Ne nekünk, Örökkévaló, ne nekünk, hanem Nevednek adj dicsőséget, kegyelmedért és igazságodért.

לָמָּה יֹאמְרוּ הַגּוֹיִם אַיֵּה נָא אֱלֹהֵיהֶם:

Miért mondanák a nemzetek: „Hol van most az ő Istenük?”

וֵאלֹהֵינוּ בַשָּׁמָיִם כֹּל אֲשֶׁר חָפֵץ עָשָׂה:

De a mi Istenünk az égben van; bármit akar, megteszi.

עֲצַבֵּיהֶם כֶּסֶף וְזָהָב מַעֲשֵׂה יְדֵי אָדָם:

Bálványaik ezüst és arany, ember kezének műve.

פֶּה לָהֶם וְלֹא יְדַבֵּרוּ עֵינַיִם לָהֶם וְלֹא יִרְאוּ:

Szájuk van, de nem beszélnek; szemük van, de nem látnak.

אָזְנַיִם לָהֶם וְלֹא יִשְׁמָעוּ אַף לָהֶם וְלֹא יְרִיחוּן:

Fülük van, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak.

יְדֵיהֶם וְלֹא יְמִישׁוּן רַגְלֵיהֶם וְלֹא יְהַלֵּכוּ לֹא יֶהְגּוּ בִּגְרוֹנָם:

Kezük van, de nem tapintanak; lábuk van, de nem járnak; nem adnak hangot torkukkal.

כְּמוֹהֶם יִהְיוּ עֹשֵׂיהֶם כֹּל אֲשֶׁר בֹּטֵחַ בָּהֶם:

Hozzájuk hasonlók lesznek, akik készítik őket, mindenki, aki bennük bízik.

יִשְׂרָאֵל בְּטַח בַּיהוָה עֶזְרָם וּמָגִנָּם הוּא:

Izráel, bízzál az Örökkévalóban; Ő a segítségük és pajzsuk.

בֵּית אַהֲרֹן בִּטְחוּ בַיהוָה עֶזְרָם וּמָגִנָּם הוּא:

Áron háza, bízzatok az Örökkévalóban; Ő a segítségük és pajzsuk.

יִרְאֵי יְהוָה בִּטְחוּ בַיהוָה עֶזְרָם וּמָגִנָּם הוּא:

Akik félik az Örökkévalót, bízzatok az Örökkévalóban; Ő a segítségük és pajzsuk.

יְהוָה זְכָרָנוּ יְבָרֵךְ יְבָרֵךְ אֶת בֵּית יִשְׂרָאֵל יְבָרֵךְ אֶת בֵּית אַהֲרֹן:

Az Örökkévaló, aki megemlékezett rólunk, megáld; megáldja Izráel házát; megáldja Áron házát.

יְבָרֵךְ יִרְאֵי יְהוָה הַקְּטַנִּים עִם הַגְּדֹלִים:

Megáldja azokat, akik félik az Örökkévalót, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.

יֹסֵף יְהוָה עֲלֵיכֶם עֲלֵיכֶם וְעַל בְּנֵיכֶם:

Gyarapítson titeket az Örökkévaló, titeket és gyermekeiteket.

בְּרוּכִים אַתֶּם לַיהוָה עֹשֵׂה שָׁמַיִם וָאָרֶץ:

Áldottak vagytok az Örökkévalónak, az ég és föld Teremtőjének.

הַשָּׁמַיִם שָׁמַיִם לַיהוָה וְהָאָרֶץ נָתַן לִבְנֵי אָדָם:

Az egek az Örökkévaló egei, de a földet az emberek fiainak adta.

לֹא הַמֵּתִים יְהַלְלוּ יָהּ וְלֹא כָּל יֹרְדֵי דוּמָה:

Nem a halottak dicsérik Istent, sem azok, akik leszállnak a sírba.

וַאֲנַחְנוּ נְבָרֵךְ יָהּ מֵעַתָּה וְעַד עוֹלָם הַלְלוּיָהּ:

De mi áldjuk Istent mostantól mindörökké, Halleluja!