שִׁיר הַמַּעֲלוֹת אֵלֶיךָ נָשָׂאתִי אֶת עֵינַי הַיֹּשְׁבִי בַּשָּׁמָיִם:
Zarándokének. Hozzád emelem szemeimet, Te, aki az égben lakozol.
הִנֵּה כְעֵינֵי עֲבָדִים אֶל יַד אֲדוֹנֵיהֶם כְּעֵינֵי שִׁפְחָה אֶל יַד גְּבִרְתָּהּ כֵּן עֵינֵינוּ אֶל יְהוָה אֱלֹהֵינוּ עַד שֶׁיְּחָנֵּנוּ:
Íme, mint a szolgák szeme uraik kezére, mint a szolgálólány szeme úrnője kezére, úgy néznek szemeink az Örökkévalóra, Istenünkre, míg meg nem könyörül rajtunk.
חָנֵּנוּ יְהוָה חָנֵּנוּ כִּי רַב שָׂבַעְנוּ בוּז:
Könyörülj rajtunk, ó Örökkévaló, könyörülj rajtunk, mert igen beteltünk a gyalázattal.
רַבַּת שָׂבְעָה לָּהּ נַפְשֵׁנוּ הַלַּעַג הַשַּׁאֲנַנִּים הַבּוּז לִגְאֵיוֹנִים (לִגְאֵי יוֹנִים):
Lelkünk igen betelt a gondtalanok csúfolódásával, a kevélyek gyalázatával.