שִׁיר הַמַּעֲלוֹת בְּשׁוּב יְהוָה אֶת שִׁיבַת צִיּוֹן הָיִינוּ כְּחֹלְמִים:
Zarándokének. Amikor az Örökkévaló visszahozza Cion foglyait, olyanok leszünk, mint az álmodók.
אָז יִמָּלֵא שְׂחוֹק פִּינוּ וּלְשׁוֹנֵנוּ רִנָּה אָז יֹאמְרוּ בַגּוֹיִם הִגְדִּיל יְהוָה לַעֲשׂוֹת עִם אֵלֶּה:
Akkor megtelik szánk nevetéssel és nyelvünk ujjongással; akkor azt mondják a nemzetek között: „Nagy dolgokat cselekedett ezekkel az Örökkévaló.”
הִגְדִּיל יְהוָה לַעֲשׂוֹת עִמָּנוּ הָיִינוּ שְׂמֵחִים:
„Nagy dolgokat cselekedett velünk az Örökkévaló; örvendeztünk.”
שׁוּבָה יְהוָה אֶת (שבותנו) שְׁבִיתֵנוּ כַּאֲפִיקִים בַּנֶּגֶב:
Hozd vissza, ó Örökkévaló, foglyainkat, mint a patakokat a száraz földre.
הַזֹּרְעִים בְּדִמְעָה בְּרִנָּה יִקְצֹרוּ:
Akik könnyek között vetnek, ujjongással aratnak.
הָלוֹךְ יֵלֵךְ וּבָכֹה נֹשֵׂא מֶשֶׁךְ הַזָּרַע בֹּא יָבוֹא בְרִנָּה נֹשֵׂא אֲלֻמֹּתָיו:
Sírva megy, aki a drága magot viszi; ujjongva tér vissza, kévéit hordozva.