Tehilim

142

מַשְׂכִּיל לְדָוִד בִּהְיוֹתוֹ בַמְּעָרָה תְפִלָּה:

Dávid maszkilja, amikor a barlangban volt, imádság.

קוֹלִי אֶל יְהוָה אֶזְעָק קוֹלִי אֶל יְהוָה אֶתְחַנָּן:

[Az én] hangommal kiáltok az Örökkévalóhoz; [az én] hangommal könyörgök az Örökkévalóhoz.

אֶשְׁפֹּךְ לְפָנָיו שִׂיחִי צָרָתִי לְפָנָיו אַגִּיד:

Kiöntöm előtte beszédemet; szorongásomat elbeszélem előtte.

בְּהִתְעַטֵּף עָלַי רוּחִי וְאַתָּה יָדַעְתָּ נְתִיבָתִי בְּאֹרַח זוּ אֲהַלֵּךְ טָמְנוּ פַח לִי:

Amikor lelkem elcsügged bennem, Te ismered ösvényemet. Amelyik úton járok, tőrt rejtettek nekem.

הַבֵּיט יָמִין וּרְאֵה וְאֵין לִי מַכִּיר אָבַד מָנוֹס מִמֶּנִּי אֵין דּוֹרֵשׁ לְנַפְשִׁי:

Jobbra tekintve látom, hogy senki sem ismer engem; nincs hová menekülnöm; senki sem kérdezi lelkemet.

זָעַקְתִּי אֵלֶיךָ יְהוָה אָמַרְתִּי אַתָּה מַחְסִי חֶלְקִי בְּאֶרֶץ הַחַיִּים:

Hozzád kiáltottam, Örökkévaló; azt mondtam: „Te vagy menedékem, osztályrészem az élők földjén.”

הַקְשִׁיבָה אֶל רִנָּתִי כִּי דַלּוֹתִי מְאֹד הַצִּילֵנִי מֵרֹדְפַי כִּי אָמְצוּ מִמֶּנִּי:

Figyelj kiáltásomra, mert nagyon megaláztattam; ments meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.

הוֹצִיאָה מִמַּסְגֵּר נַפְשִׁי לְהוֹדוֹת אֶת שְׁמֶךָ בִּי יַכְתִּרוּ צַדִּיקִים כִּי תִגְמֹל עָלָי:

Vezesd ki lelkemet a fogságból, hogy hálát adjak nevednek; az igazak körülvesznek engem, mert jót teszel velem.