Tehilim

144

לְדָוִד בָּרוּךְ יְהוָה צוּרִי הַמְלַמֵּד יָדַי לַקְרָב אֶצְבְּעוֹתַי לַמִּלְחָמָה:

Dávidtól. Áldott az Örökkévaló, az én Kősziklám, aki kezeimet harcra tanítja, ujjaimat háborúra.

חַסְדִּי וּמְצוּדָתִי מִשְׂגַּבִּי וּמְפַלְטִי לִי מָגִנִּי וּבוֹ חָסִיתִי הָרוֹדֵד עַמִּי תַחְתָּי:

Kegyelmem és erősségem, magas tornyom és szabadítóm, pajzsom, akiben menedéket találok, aki népeket vet alám.

יְהוָה מָה אָדָם וַתֵּדָעֵהוּ בֶּן אֱנוֹשׁ וַתְּחַשְּׁבֵהוּ:

Örökkévaló, mi az ember, hogy törődsz vele, az ember fia, hogy számon tartod őt?

אָדָם לַהֶבֶל דָּמָה יָמָיו כְּצֵל עוֹבֵר:

Az ember olyan, mint a lehelet; napjai, mint a tovatűnő árnyék.

יְהוָה הַט שָׁמֶיךָ וְתֵרֵד גַּע בֶּהָרִים וְיֶעֱשָׁנוּ:

Örökkévaló, hajtsd le egeidet és szállj alá; érintsd meg a hegyeket, és füstölögni fognak.

בְּרוֹק בָּרָק וּתְפִיצֵם שְׁלַח חִצֶּיךָ וּתְהֻמֵּם:

Villámolj villámmal és szórd szét őket; bocsásd ki nyilaidat és zavard meg őket.

שְׁלַח יָדֶיךָ מִמָּרוֹם פְּצֵנִי וְהַצִּילֵנִי מִמַּיִם רַבִּים מִיַּד בְּנֵי נֵכָר:

Nyújtsd ki kezeidet a magasból; szabadíts meg és ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek kezéből.

אֲשֶׁר פִּיהֶם דִּבֶּר שָׁוְא וִימִינָם יְמִין שָׁקֶר:

Akiknek szája hiábavalóságot szól, és akiknek jobbja a hazugság jobbja.

אֱלֹהִים שִׁיר חָדָשׁ אָשִׁירָה לָּךְ בְּנֵבֶל עָשׂוֹר אֲזַמְּרָה לָּךְ:

Isten, új éneket éneklek Neked; lanttal és tízhúrú hárfával zenélek Neked.

הַנּוֹתֵן תְּשׁוּעָה לַמְּלָכִים הַפּוֹצֶה אֶת דָּוִד עַבְדּוֹ מֵחֶרֶב רָעָה:

Aki szabadítást ad a királyoknak, aki megmenti Dávidot, szolgáját, a gonosz kardtól.

פְּצֵנִי וְהַצִּילֵנִי מִיַּד בְּנֵי נֵכָר אֲשֶׁר פִּיהֶם דִּבֶּר שָׁוְא וִימִינָם יְמִין שָׁקֶר:

Szabadíts meg és ments ki engem az idegenek kezéből, akiknek szája hiábavalóságot szól, és akiknek jobbja a hazugság jobbja.

אֲשֶׁר בָּנֵינוּ כִּנְטִעִים מְגֻדָּלִים בִּנְעוּרֵיהֶם בְּנוֹתֵינוּ כְזָוִיֹּת מְחֻטָּבוֹת תַּבְנִית הֵיכָל:

Mert fiaink olyanok, mint a csemeték, fölnevelve ifjúságukban; leányaink, mint a sarokoszlopok, a Szentély formájára ékesítve.

מְזָוֵינוּ מְלֵאִים מְפִיקִים מִזַּן אֶל זַן צֹאונֵנוּ מַאֲלִיפוֹת מְרֻבָּבוֹת בְּחוּצוֹתֵינוּ:

Tárházaink tele vannak, ellátva terménnyel terményről terményre; nyájaink ezreket szülnek, sőt tízezreket utcáinkon.

אַלּוּפֵינוּ מְסֻבָּלִים אֵין פֶּרֶץ וְאֵין יוֹצֵאת וְאֵין צְוָחָה בִּרְחֹבֹתֵינוּ:

Marháink terhesek; nincs sem rés, sem kitörés, sem jajkiáltás tereinken.

אַשְׁרֵי הָעָם שֶׁכָּכָה לּוֹ אַשְׁרֵי הָעָם שֶׁיֲהוָה אֱלֹהָיו:

Boldog a nép, amelynek így van dolga; boldog a nép, amelynek Istene az Örökkévaló.