לַמְנַצֵּחַ (לידיתון) לִידוּתוּן מִזְמוֹר לְדָוִד:
A karmesternek, Jedutunnak, Dávid éneke.
אָמַרְתִּי אֶשְׁמְרָה דְרָכַי מֵחֲטוֹא בִלְשׁוֹנִי אֶשְׁמְרָה לְפִי מַחְסוֹם בְּעֹד רָשָׁע לְנֶגְדִּי:
Azt mondtam: „Megőrzöm útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; számra zablát teszek, amíg a gonosz ember még előttem van.”
נֶאֱלַמְתִּי דוּמִיָּה הֶחֱשֵׁיתִי מִטּוֹב וּכְאֵבִי נֶעְכָּר:
Némává tettem magamat a csendben; hallgattam a jótól is, bár fájdalmam heves volt.
חַם לִבִּי בְּקִרְבִּי בַּהֲגִיגִי תִבְעַר אֵשׁ דִּבַּרְתִּי בִּלְשׁוֹנִי:
Szívem forró bennem; gondolataimban tűz ég; szóltam nyelvemmel,
הוֹדִיעֵנִי יְהוָה קִצִּי וּמִדַּת יָמַי מַה הִיא אֵדְעָה מֶה חָדֵל אָנִי:
Ó Örökkévaló, hadd ismerjem meg végemet, és napjaim mértékét, hogy mi az; hadd tudjam, mikor szűnök meg.
הִנֵּה טְפָחוֹת נָתַתָּה יָמַי וְחֶלְדִּי כְאַיִן נֶגְדֶּךָ אַךְ כָּל הֶבֶל כָּל אָדָם נִצָּב סֶלָה:
Íme, napjaimat tenyérnyivé tetted, és öregségem mint a semmi Előtted; bizony, csupa hiábavalóság minden ember; ez az ő állapota örökre.
אַךְ בְּצֶלֶם יִתְהַלֶּךְ אִישׁ אַךְ הֶבֶל יֶהֱמָיוּן יִצְבֹּר וְלֹא יֵדַע מִי אֹסְפָם:
Az ember csak sötétségben jár; mindaz, amiért nyüzsögnek, csak hiábavalóság; gyűjt, mégsem tudja, ki gyűjti be azokat.
וְעַתָּה מַה קִּוִּיתִי אֲדֹנָי תּוֹחַלְתִּי לְךָ הִיא:
És most, mit reméltem, ó Örökkévaló? Reménységem Hozzád szól;
מִכָּל פְּשָׁעַי הַצִּילֵנִי חֶרְפַּת נָבָל אַל תְּשִׂימֵנִי:
Ments meg engem minden vétkemtől; ne tégy engem hitvány ember gyalázatává.
נֶאֱלַמְתִּי לֹא אֶפְתַּח פִּי כִּי אַתָּה עָשִׂיתָ:
Némává lettem; nem nyitom ki számat, mert Te tetted ezt.
הָסֵר מֵעָלַי נִגְעֶךָ מִתִּגְרַת יָדְךָ אֲנִי כָלִיתִי:
Vedd le rólam csapásodat; kezed félelmétől elveszek.
בְּתוֹכָחוֹת עַל עָוֹן יִסַּרְתָּ אִישׁ וַתֶּמֶס כָּעָשׁ חֲמוּדוֹ אַךְ הֶבֶל כָּל אָדָם סֶלָה:
A vétekért való feddésekkel megfenyítetted az embert; testét molyként emésztetted el. Bizony, csupa hiábavalóság minden ember örökre.
שִׁמְעָה תְפִלָּתִי יְהוָה וְשַׁוְעָתִי הַאֲזִינָה אֶל דִּמְעָתִי אַל תֶּחֱרַשׁ כִּי גֵר אָנֹכִי עִמָּךְ תּוֹשָׁב כְּכָל אֲבוֹתָי:
Halld meg imádságomat, ó Örökkévaló, és figyelj kiáltásomra. Ne hallgass könnyeimre, mert jövevény vagyok Nálad, lakó, mint minden ősatyám.
הָשַׁע מִמֶּנִּי וְאַבְלִיגָה בְּטֶרֶם אֵלֵךְ וְאֵינֶנִּי:
Fordulj el tőlem, hogy felüdüljek, mielőtt elmegyek és nem leszek többé.