לַמְנַצֵּחַ לִבְנֵי קֹרַח מִזְמוֹר:
A karmesternek, Kórah fiaitól, ének.
שִׁמְעוּ זֹאת כָּל הָעַמִּים הַאֲזִינוּ כָּל יֹשְׁבֵי חָלֶד:
Halljátok ezt, minden népek; figyeljetek, a föld minden lakói,
גַּם בְּנֵי אָדָם גַּם בְּנֵי אִישׁ יַחַד עָשִׁיר וְאֶבְיוֹן:
az „ádám” fiai és az „is” fiai egyaránt, gazdag és szegény együtt.
פִּי יְדַבֵּר חָכְמוֹת וְהָגוּת לִבִּי תְבוּנוֹת:
Szám bölcsességeket szól, és szívem gondolatai értelem.
אַטֶּה לְמָשָׁל אָזְנִי אֶפְתַּח בְּכִנּוֹר חִידָתִי:
Példázatra hajtom fülemet; hárfával fejtem meg rejtvényemet.
לָמָּה אִירָא בִּימֵי רָע עֲוֹן עֲקֵבַי יְסוּבֵּנִי:
Miért féljek a balsors napjain, amikor sarkaim bűne vesz körül engem?
הַבֹּטְחִים עַל חֵילָם וּבְרֹב עָשְׁרָם יִתְהַלָּלוּ:
Akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal kérkednek,
אָח לֹא פָדֹה יִפְדֶּה אִישׁ לֹא יִתֵּן לֵאלֹהִים כָּפְרוֹ:
testvér nem válthatja meg az embert, nem adhatja érte váltságdíját Istennek,
וְיֵקַר פִּדְיוֹן נַפְשָׁם וְחָדַל לְעוֹלָם:
mert túl drága lelkük megváltása, és elérhetetlen örökre,
וִיחִי עוֹד לָנֶצַח לֹא יִרְאֶה הַשָּׁחַת:
hogy örökké éljen és ne lássa a vermet.
כִּי יִרְאֶה חֲכָמִים יָמוּתוּ יַחַד כְּסִיל וָבַעַר יֹאבֵדוּ וְעָזְבוּ לַאֲחֵרִים חֵילָם:
Mert látja, hogy a bölcsek meghalnak, együtt vész el a balga és az ostoba ember, és vagyonukat másokra hagyják.
קִרְבָּם בָּתֵּימוֹ לְעוֹלָם מִשְׁכְּנֹתָם לְדֹר וָדֹר קָרְאוּ בִשְׁמוֹתָם עֲלֵי אֲדָמוֹת:
Szívükben házaik örökké tartanak, hajlékaik minden nemzedéken át; nevükről nevezik el földbirtokaikat.
וְאָדָם בִּיקָר בַּל יָלִין נִמְשַׁל כַּבְּהֵמוֹת נִדְמוּ:
De az ember nem marad meg dicsőségében; hasonlatos az elnémított állatokhoz.
זֶה דַרְכָּם כֵּסֶל לָמוֹ וְאַחֲרֵיהֶם בְּפִיהֶם יִרְצוּ סֶלָה:
Ez az ő útjuk, balgaság az övék, és utánuk szájukkal beszélnek róla örökké.
כַּצֹּאן לִשְׁאוֹל שַׁתּוּ מָוֶת יִרְעֵם וַיִּרְדּוּ בָם יְשָׁרִים לַבֹּקֶר (וצירם) וְצוּרָם לְבַלּוֹת שְׁאוֹל מִזְּבֻל לוֹ:
Mint juhok, a sírnak vannak szánva; a halál falja fel őket, és reggel az igazak uralkodnak rajtuk, és alakjuk elenyészik a sírban, az ő lakóhelyén.
אַךְ אֱלֹהִים יִפְדֶּה נַפְשִׁי מִיַּד שְׁאוֹל כִּי יִקָּחֵנִי סֶלָה:
De Isten megváltja lelkemet a sír hatalmából, mert magához vesz engem örökre.
אַל תִּירָא כִּי יַעֲשִׁר אִישׁ כִּי יִרְבֶּה כְּבוֹד בֵּיתוֹ:
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha házának dicsősége gyarapszik,
כִּי לֹא בְמוֹתוֹ יִקַּח הַכֹּל לֹא יֵרֵד אַחֲרָיו כְּבוֹדוֹ:
mert halálában semmit sem visz magával; dicsősége nem száll le utána.
כִּי נַפְשׁוֹ בְּחַיָּיו יְבָרֵךְ וְיוֹדֻךָ כִּי תֵיטִיב לָךְ:
Mert életében áldottnak mondja magát, mások pedig dicsérnek téged, mert jót teszel magaddal.
תָּבוֹא עַד דּוֹר אֲבוֹתָיו עַד נֵצַח לֹא יִרְאוּ אוֹר:
Atyáinak nemzedékéhez jutsz, akik soha nem látnak világosságot.
אָדָם בִּיקָר וְלֹא יָבִין נִמְשַׁל כַּבְּהֵמוֹת נִדְמוּ:
Az ember dicsőségében van, de nem érti; hasonlatos az elnémított állatokhoz.