לַמְנַצֵּחַ מַשְׂכִּיל לְדָוִד:
A karmesternek, Dávid maszkilja.
בְּבוֹא דּוֹאֵג הָאֲדֹמִי וַיַּגֵּד לְשָׁאוּל וַיֹּאמֶר לוֹ בָּא דָוִד אֶל בֵּית אֲחִימֶלֶךְ:
Amikor az edómita Dóég eljött és jelentette Saulnak, és így szólt hozzá: „Dávid Ahimelek házába ment.”
מַה תִּתְהַלֵּל בְּרָעָה הַגִּבּוֹר חֶסֶד אֵל כָּל הַיּוֹם:
Miért kérkedsz a gonoszsággal, te hatalmas ember? Isten kegyelme szüntelen.
הַוּוֹת תַּחְשֹׁב לְשׁוֹנֶךָ כְּתַעַר מְלֻטָּשׁ עֹשֵׂה רְמִיָּה:
Nyelved pusztulást tervez, mint az élesített borotva, csalárdul munkálkodva.
אָהַבְתָּ רָּע מִטּוֹב שֶׁקֶר מִדַּבֵּר צֶדֶק סֶלָה:
Jobban szeretted a gonoszt, mint a jót, a hazugságot, mint az igazságot beszélni. Szela.
אָהַבְתָּ כָל דִּבְרֵי בָלַע לְשׁוֹן מִרְמָה:
Szerettél minden romboló szót, te csalárd nyelv.
גַּם אֵל יִתָּצְךָ לָנֶצַח יַחְתְּךָ וְיִסָּחֲךָ מֵאֹהֶל וְשֵׁרֶשְׁךָ מֵאֶרֶץ חַיִּים סֶלָה:
Isten is összetör téged örökre; megragad és kiránt sátradból, és kigyökerez az élők földjéből örökre. Szela.
וְיִרְאוּ צַדִּיקִים וְיִירָאוּ וְעָלָיו יִשְׂחָקוּ:
És az igazak látják és félnek, és nevetnek rajta.
הִנֵּה הַגֶּבֶר לֹא יָשִׂים אֱלֹהִים מָעוּזּוֹ וַיִּבְטַח בְּרֹב עָשְׁרוֹ יָעֹז בְּהַוָּתוֹ:
„Íme, az ember, aki nem Istenbe vetette erejét, hanem nagy gazdagságában bízott; gonoszságában lett erős.”
וַאֲנִי כְּזַיִת רַעֲנָן בְּבֵית אֱלֹהִים בָּטַחְתִּי בְחֶסֶד אֱלֹהִים עוֹלָם וָעֶד:
De én olyan vagyok, mint a zöldellő olajfa Isten házában; bíztam Isten kegyelmében örökkön örökké.
אוֹדְךָ לְעוֹלָם כִּי עָשִׂיתָ וַאֲקַוֶּה שִׁמְךָ כִי טוֹב נֶגֶד חֲסִידֶיךָ:
Magasztallak Téged örökkön örökké, mert ezt megtetted, és nevedben reménykedem, mert jó az, hűségeseid színe előtt.