לַמְנַצֵּחַ עַל מָחֲלַת מַשְׂכִּיל לְדָוִד:
A karmesternek, mahalat szerint, Dávid maszkilja.
אָמַר נָבָל בְּלִבּוֹ אֵין אֱלֹהִים הִשְׁחִיתוּ וְהִתְעִיבוּ עָוֶל אֵין עֹשֵׂה טוֹב:
Azt mondta a balga a szívében: „Nincs Isten.” Megromlottak, utálatos igazságtalanságot követtek el; nincs, aki jót tenne.
אֱלֹהִים מִשָּׁמַיִם הִשְׁקִיף עַל בְּנֵי אָדָם לִרְאוֹת הֲיֵשׁ מַשְׂכִּיל דֹּרֵשׁ אֶת אֱלֹהִים:
Isten letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e értelmes, aki keresi Istent.
כֻּלּוֹ סָג יַחְדָּו נֶאֱלָחוּ אֵין עֹשֵׂה טוֹב אֵין גַּם אֶחָד:
Mind elfajultak, együtt megromlottak; nincs, aki jót tenne, egy sem.
הֲלֹא יָדְעוּ פֹּעֲלֵי אָוֶן אֹכְלֵי עַמִּי אָכְלוּ לֶחֶם אֱלֹהִים לֹא קָרָאוּ:
Hát nem tudják-e a gonosztevők? Akik felfalják népemet, mint a kenyeret eszik; az Örökkévalót nem hívják segítségül.
שָׁם פָּחֲדוּ פַחַד לֹא הָיָה פָחַד כִּי אֱלֹהִים פִּזַּר עַצְמוֹת חֹנָךְ הֱבִשֹׁתָה כִּי אֱלֹהִים מְאָסָם:
Ott rettentő félelem fogta el őket, ahol nem volt mitől félni, mert Isten szétszórta a körülötted táborozók csontjait; szégyenbe hoztad őket, mert Isten elvetette őket.
מִי יִתֵּן מִצִּיּוֹן יְשֻׁעוֹת יִשְׂרָאֵל בְּשׁוּב אֱלֹהִים שְׁבוּת עַמּוֹ יָגֵל יַעֲקֹב יִשְׂמַח יִשְׂרָאֵל:
Bárcsak eljönne Sionból Izráel szabadulása! Amikor Isten visszafordítja népe fogságát, ujjong Jákob, örvendezik Izráel.