מִזְמוֹר לְדָוִד בִּהְיוֹתוֹ בְּמִדְבַּר יְהוּדָה:
Dávid éneke, amikor Júda pusztájában volt.
אֱלֹהִים אֵלִי אַתָּה אֲשַׁחֲרֶךָּ צָמְאָה לְךָ נַפְשִׁי כָּמַהּ לְךָ בְשָׂרִי בְּאֶרֶץ צִיָּה וְעָיֵף בְּלִי מָיִם:
Ó Isten, Te vagy az én Istenem, Téged kereslek. Lelkem szomjazik Utánad; testem vágyakozik Utánad száraz és szomjas földön, víz nélkül.
כֵּן בַּקֹּדֶשׁ חֲזִיתִיךָ לִרְאוֹת עֻזְּךָ וּכְבוֹדֶךָ:
Ahogy láttalak Téged a szentélyben, úgy vágyom látni erődet és dicsőségedet.
כִּי טוֹב חַסְדְּךָ מֵחַיִּים שְׂפָתַי יְשַׁבְּחוּנְךָ:
Mert kegyelmed jobb az életnél; ajkaim dicsérni fognak Téged.
כֵּן אֲבָרֶכְךָ בְחַיָּי בְּשִׁמְךָ אֶשָּׂא כַפָּי:
Így áldlak majd Téged életemben; nevedben emelem fel kezeimet.
כְּמוֹ חֵלֶב וָדֶשֶׁן תִּשְׂבַּע נַפְשִׁי וְשִׂפְתֵי רְנָנוֹת יְהַלֶּל פִּי:
Mint válogatott eledellel és zsiradékkal, úgy telik be lelkem, amikor szám ujjongó énekkel dicsér.
אִם זְכַרְתִּיךָ עַל יְצוּעָי בְּאַשְׁמֻרוֹת אֶהְגֶּה בָּךְ:
Amikor Rád emlékezem fekhelyemen; az éjszakai őrségeken Rólad elmélkedem.
כִּי הָיִיתָ עֶזְרָתָה לִּי וּבְצֵל כְּנָפֶיךָ אֲרַנֵּן:
Mert segítségem voltál, és szárnyaid árnyékában fogok ujjongani.
דָּבְקָה נַפְשִׁי אַחֲרֶיךָ בִּי תָּמְכָה יְמִינֶךָ:
Lelkem Hozzád ragaszkodott; jobbod támogatott engem.
וְהֵמָּה לְשׁוֹאָה יְבַקְשׁוּ נַפְשִׁי יָבֹאוּ בְּתַחְתִּיּוֹת הָאָרֶץ:
De ők lelkemet keresik, hogy elpusztítsák; jussanak a föld mélységeibe.
יַגִּירֻהוּ עַל יְדֵי חָרֶב מְנָת שֻׁעָלִים יִהְיוּ:
Hurcolja el őket a kard; rókák martaléka lesznek.
וְהַמֶּלֶךְ יִשְׂמַח בֵּאלֹהִים יִתְהַלֵּל כָּל הַנִּשְׁבָּע בּוֹ כִּי יִסָּכֵר פִּי דוֹבְרֵי שָׁקֶר:
És örvendezzék a király Istenben; dicsekedjék mind, aki Rá esküszik, mert bezárul a hazugok szája.