לַמְנַצֵּחַ מִזְמוֹר לְדָוִד:
A karmesternek, Dávid zsoltára.
שְׁמַע אֱלֹהִים קוֹלִי בְשִׂיחִי מִפַּחַד אוֹיֵב תִּצֹּר חַיָּי:
Hallgasd meg, ó Isten, hangomat imádságomban; az ellenség félelmétől óvd meg életemet.
תַּסְתִּירֵנִי מִסּוֹד מְרֵעִים מֵרִגְשַׁת פֹּעֲלֵי אָוֶן:
Rejts el engem a gonosztevők tanácskozásától, a bűnt cselekvők gyülekezetétől,
אֲשֶׁר שָׁנְנוּ כַחֶרֶב לְשׁוֹנָם דָּרְכוּ חִצָּם דָּבָר מָר:
Akik nyelvüket élesítették, mint a kardot; akik keserű szót céloztak meg, mint nyilukat,
לִירוֹת בַּמִּסְתָּרִים תָּם פִּתְאֹם יֹרֻהוּ וְלֹא יִירָאוּ:
Hogy rejtekhelyekről lőjenek az ártatlanra; hirtelen lőnek rá, és nem félnek.
יְחַזְּקוּ לָמוֹ דָּבָר רָע יְסַפְּרוּ לִטְמוֹן מוֹקְשִׁים אָמְרוּ מִי יִרְאֶה לָּמוֹ:
Megerősítik magukban a gonosz szót; arról beszélnek, hogy csapdákat rejtsenek. Azt mondják: „Ki lát meg minket?”
יַחְפְּשׂוּ עוֹלֹת תַּמְנוּ חֵפֶשׂ מְחֻפָּשׂ וְקֶרֶב אִישׁ וְלֵב עָמֹק:
Ürügyeket keresnek; gondos kutatást végeztek, elrejtve az emberben és a szív mélységeiben.
וַיֹּרֵם אֱלֹהִים חֵץ פִּתְאוֹם הָיוּ מַכּוֹתָם:
És Isten ledöntötte őket; sebeik olyanok lettek, mint a hirtelen nyíl.
וַיַּכְשִׁילוּהוּ עָלֵימוֹ לְשׁוֹנָם יִתְנֹדֲדוּ כָּל רֹאֵה בָם:
Amitől azt remélték, hogy elbuktatja őt, saját nyelvük hozta rájuk; mindenki, aki látja őket, a fejét csóválja.
וַיִּירְאוּ כָּל אָדָם וַיַּגִּידוּ פֹּעַל אֱלֹהִים וּמַעֲשֵׂהוּ הִשְׂכִּילוּ:
Akkor minden ember megfélemlett, és hirdették Isten művét, és megértették tettét.
יִשְׂמַח צַדִּיק בַּיהוָה וְחָסָה בוֹ וְיִתְהַלְלוּ כָּל יִשְׁרֵי לֵב:
Az igaz örvendezik Istenben, és menedéket keres Benne, és dicsekszik minden tiszta szívű.