מַשְׂכִּיל לְאָסָף לָמָה אֱלֹהִים זָנַחְתָּ לָנֶצַח יֶעְשַׁן אַפְּךָ בְּצֹאן מַרְעִיתֶךָ:
Aszáf maszkilja. Miért, ó Isten, vetettél el örökre? [Miért] lobban haragod legelőd nyája ellen?
זְכֹר עֲדָתְךָ קָנִיתָ קֶּדֶם גָּאַלְתָּ שֵׁבֶט נַחֲלָתֶךָ הַר צִיּוֹן זֶה שָׁכַנְתָּ בּוֹ:
Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet ősidőktől fogva szereztél; megváltottad örökséged törzsét, Cion hegyét, amelyen laktál.
הָרִימָה פְעָמֶיךָ לְמַשֻּׁאוֹת נֶצַח כָּל הֵרַע אוֹיֵב בַּקֹּדֶשׁ:
Emeld fel csapásaidat, hogy örök romlást hozz, mindazért a gonoszságért, amelyet az ellenség a Szentélyben tett.
שָׁאֲגוּ צֹרְרֶיךָ בְּקֶרֶב מוֹעֲדֶךָ שָׂמוּ אוֹתֹתָם אֹתוֹת:
Ellenfeleid bömböltek gyülekezőhelyed közepén; jeleiket tették jelekül.
יִוָּדַע כְּמֵבִיא לְמָעְלָה בִּסֲבָךְ עֵץ קַרְדֻּמּוֹת:
Úgy ismerszik meg, mint aki [csapásaikat] a magasba emeli; a fejszék a fák sűrűjében voltak.
(ועת) וְעַתָּה פִּתּוּחֶיהָ יָּחַד בְּכַשִּׁיל וְכֵילַפֹּת יַהֲלֹמוּן:
És most bejáratait együttesen, fejszékkel és pörölyökkel verik.
שִׁלְחוּ בָאֵשׁ מִקְדָּשֶׁךָ לָאָרֶץ חִלְּלוּ מִשְׁכַּן שְׁמֶךָ:
Felgyújtották Szentélyedet; a földig meggyalázták neved hajlékát.
אָמְרוּ בְלִבָּם נִינָם יָחַד שָׂרְפוּ כָל מוֹעֲדֵי אֵל בָּאָרֶץ:
Azt mondták szívükben, uralkodóik együtt: felégették Isten minden gyülekezőhelyét az országban.
אוֹתֹתֵינוּ לֹא רָאִינוּ אֵין עוֹד נָבִיא וְלֹא אִתָּנוּ יֹדֵעַ עַד מָה:
Jeleinket nem láttuk; nincs többé próféta, és nincs köztünk senki, aki tudná, meddig.
עַד מָתַי אֱלֹהִים יְחָרֶף צָר יְנָאֵץ אוֹיֵב שִׁמְךָ לָנֶצַח:
Meddig, ó Isten, fog gyalázkodni az ellenfél? Örökké becsmérli az ellenség nevedet?
לָמָּה תָשִׁיב יָדְךָ וִימִינֶךָ מִקֶּרֶב (חוקך) חֵיקְךָ כַלֵּה:
Miért húzod vissza kezedet, éppen jobbodat? Vond elő kebledből.
וֵאלֹהִים מַלְכִּי מִקֶּדֶם פֹּעֵל יְשׁוּעוֹת בְּקֶרֶב הָאָרֶץ:
De Isten az én Királyom ősidőktől fogva, aki szabadításokat művel a föld közepette.
אַתָּה פוֹרַרְתָּ בְעָזְּךָ יָם שִׁבַּרְתָּ רָאשֵׁי תַנִּינִים עַל הַמָּיִם:
Erőddel szétmorzsoltad a tengert; összezúztad a tengeri szörnyek fejeit a vízen.
אַתָּה רִצַּצְתָּ רָאשֵׁי לִוְיָתָן תִּתְּנֶנּוּ מַאֲכָל לְעָם לְצִיִּים:
Összetörted a Leviatán fejeit; eledelül adtad őt a sivatag népének.
אַתָּה בָקַעְתָּ מַעְיָן וָנָחַל אַתָּה הוֹבַשְׁתָּ נַהֲרוֹת אֵיתָן:
Forrást és patakot hasítottál; hatalmas folyókat szárítottál ki.
לְךָ יוֹם אַף לְךָ לָיְלָה אַתָּה הֲכִינוֹתָ מָאוֹר וָשָׁמֶשׁ:
Tiéd a nappal, Tiéd az éjszaka is; Te alkottad a világítótestet és a napot.
אַתָּה הִצַּבְתָּ כָּל גְּבוּלוֹת אָרֶץ קַיִץ וָחֹרֶף אַתָּה יְצַרְתָּם:
Te szabtad meg a föld minden határát; a nyarat és a telet Te formáltad.
זְכָר זֹאת אוֹיֵב חֵרֵף יְהוָה וְעַם נָבָל נִאֲצוּ שְׁמֶךָ:
Emlékezzél meg, hogyan gyalázta az ellenség az Örökkévalót, és egy alávaló nép hogyan becsmérelte nevedet.
אַל תִּתֵּן לְחַיַּת נֶפֶשׁ תּוֹרֶךָ חַיַּת עֲנִיֶּיךָ אַל תִּשְׁכַּח לָנֶצַח:
Ne add a vadak seregének gerlicéd lelkét; szegényeid lelkét ne feledd el soha.
הַבֵּט לַבְּרִית כִּי מָלְאוּ מַחֲשַׁכֵּי אֶרֶץ נְאוֹת חָמָס:
Tekints a szövetségre, mert a föld sötét helyei megteltek az erőszak hajlékaival.
אַל יָשֹׁב דַּךְ נִכְלָם עָנִי וְאֶבְיוֹן יְהַלְלוּ שְׁמֶךָ:
Ne térjen vissza szégyenben az elnyomott; a szegény és a szűkölködő dicsérje nevedet.
קוּמָה אֱלֹהִים רִיבָה רִיבֶךָ זְכֹר חֶרְפָּתְךָ מִנִּי נָבָל כָּל הַיּוֹם:
Kelj fel, ó Isten, vívd a magad ügyét; emlékezzél gyalázatodra, amelyet az alávaló ember okoz minden nap.
אַל תִּשְׁכַּח קוֹל צֹרְרֶיךָ שְׁאוֹן קָמֶיךָ עֹלֶה תָמִיד:
Ne feledd el ellenfeleid hangját, a Ellened lázadók zúgását, amely szüntelenül felszáll.