לַמְנַצֵּחַ אַל תַּשְׁחֵת מִזְמוֹר לְאָסָף שִׁיר:
A karmesternek, al tashét, Aszáf zsoltára, ének.
הוֹדִינוּ לְּךָ אֱלֹהִים הוֹדִינוּ וְקָרוֹב שְׁמֶךָ סִפְּרוּ נִפְלְאוֹתֶיךָ:
Hálát adtunk Neked, ó Isten, hálát adtunk, és neved közel van; elbeszélték csodáidat.
כִּי אֶקַּח מוֹעֵד אֲנִי מֵישָׁרִים אֶשְׁפֹּט:
Amikor ünnepi napot veszek, igazságosan ítélek.
נְמֹגִים אֶרֶץ וְכָל יֹשְׁבֶיהָ אָנֹכִי תִכַּנְתִּי עַמּוּדֶיהָ סֶּלָה:
Amikor a föld és minden lakója szétfolyt, én szilárdítottam meg oszlopait örökre.
אָמַרְתִּי לַהוֹלְלִים אַל תָּהֹלּוּ וְלָרְשָׁעִים אַל תָּרִימוּ קָרֶן:
Azt mondtam az elvetemülteknek: „Ne viselkedjetek elvetemülten”, és a gonoszoknak: „Ne emeljétek fel a szarvat.”
אַל תָּרִימוּ לַמָּרוֹם קַרְנְכֶם תְּדַבְּרוּ בְצַוָּאר עָתָק:
Ne emeljétek a magasba szarvatokat, [ne] beszéljetek dölyfös nyakkal.
כִּי לֹא מִמּוֹצָא וּמִמַּעֲרָב וְלֹא מִמִּדְבַּר הָרִים:
Mert nem keletről, sem nyugatról, és nem is a pusztából jön a felemelkedés.
כִּי אֱלֹהִים שֹׁפֵט זֶה יַשְׁפִּיל וְזֶה יָרִים:
Hanem Isten ítél; ezt megalázza, amazt felemeli.
כִּי כוֹס בְּיַד יְהוָה וְיַיִן חָמַר מָלֵא מֶסֶךְ וַיַּגֵּר מִזֶּה אַךְ שְׁמָרֶיהָ יִמְצוּ יִשְׁתּוּ כֹּל רִשְׁעֵי אָרֶץ:
Mert serleg van az Örökkévaló kezében, és erős bor, telt keverék, és Ő tölt ebből [a serlegből], de a föld minden gonosza fenékig issza majd [azt].
וַאֲנִי אַגִּיד לְעֹלָם אֲזַמְּרָה לֵאלֹהֵי יַעֲקֹב:
Én pedig örökké hirdetni fogom; zsoltárokat éneklek Jákob Istenének.
וְכָל קַרְנֵי רְשָׁעִים אֲגַדֵּעַ תְּרוֹמַמְנָה קַרְנוֹת צַדִּיק:
És a gonoszok minden szarvát kivágom; az igazak szarvai felemelkednek.