לַמְנַצֵּחַ בִּנְגִינֹת מִזְמוֹר לְאָסָף שִׁיר:
A karmesternek, hangszerekre, Aszáf zsoltára, ének.
נוֹדָע בִּיהוּדָה אֱלֹהִים בְּיִשְׂרָאֵל גָּדוֹל שְׁמוֹ:
Ismert Isten Júdában; Izráelben nagy az Ő neve.
וַיְהִי בְשָׁלֵם סֻכּוֹ וּמְעוֹנָתוֹ בְצִיּוֹן:
Sátora Sálemben volt, és hajléka Cionban.
שָׁמָּה שִׁבַּר רִשְׁפֵי קָשֶׁת מָגֵן וְחֶרֶב וּמִלְחָמָה סֶלָה:
Ott törte össze az íj nyilait, pajzsot és kardot és háborút örökre.
נָאוֹר אַתָּה אַדִּיר מֵהַרְרֵי טָרֶף:
Pusztító vagy Te; hatalmasabb a ragadozó hegyeknél.
אֶשְׁתּוֹלְלוּ אַבִּירֵי לֵב נָמוּ שְׁנָתָם וְלֹא מָצְאוּ כָל אַנְשֵׁי חַיִל יְדֵיהֶם:
A bátor szívűek megzavarodtak; elszunnyadtak álmukban, és a sereg vitézei közül egy sem találta kezét.
מִגַּעֲרָתְךָ אֱלֹהֵי יַעֲקֹב נִרְדָּם וְרֶכֶב וָסוּס:
Dorgálásodtól, ó Jákob Istene, harci szekér és ló megdermedt.
אַתָּה נוֹרָא אַתָּה וּמִי יַעֲמֹד לְפָנֶיךָ מֵאָז אַפֶּךָ:
Te, félelmetes vagy Te, és ki állhat meg Előtted, ha egyszer haragra gerjedsz?
מִשָּׁמַיִם הִשְׁמַעְתָּ דִּין אֶרֶץ יָרְאָה וְשָׁקָטָה:
Az égből hallattad az ítéletet; a föld megrémült és elcsendesedett.
בְּקוּם לַמִּשְׁפָּט אֱלֹהִים לְהוֹשִׁיעַ כָּל עַנְוֵי אֶרֶץ סֶלָה:
Amikor Isten felkel az ítéletre, hogy megmentse a föld minden alázatosát örökre.
כִּי חֲמַת אָדָם תּוֹדֶךָּ שְׁאֵרִית חֵמֹת תַּחְגֹּר:
Mert az ember haragja hálát ad Neked; a harag maradékát Te megfékezed.
נִדְרוּ וְשַׁלְּמוּ לַיהוָה אֱלֹהֵיכֶם כָּל סְבִיבָיו יוֹבִילוּ שַׁי לַמּוֹרָא:
Fogadjatok és teljesítsétek fogadalmaitokat az Örökkévalónak, a ti Isteneteknek; mindazok, akik körülötte vannak, ajándékot hozzanak Annak, akit félni kell.
יִבְצֹר רוּחַ נְגִידִים נוֹרָא לְמַלְכֵי אָרֶץ:
Letöri a fejedelmek lelkét; félelmetes a föld királyai számára.