לַמְנַצֵּחַ עַל הַגִּתִּית מִזְמוֹר לְדָוִד:
A karmesternek, a gittitre, Dávid éneke.
יְהוָה אֲדֹנֵינוּ מָה אַדִּיר שִׁמְךָ בְּכָל הָאָרֶץ אֲשֶׁר תְּנָה הוֹדְךָ עַל הַשָּׁמָיִם:
Ó, Örökkévaló, Urunk, mily hatalmas a Te neved az egész földön, hogy fenségedet az egekre helyezted.
מִפִּי עוֹלְלִים וְיֹנְקִים יִסַּדְתָּ עֹז לְמַעַן צוֹרְרֶיךָ לְהַשְׁבִּית אוֹיֵב וּמִתְנַקֵּם:
Csecsemők és csecsszopók szájából erősséget szereztél ellenségeid miatt, hogy véget vess ellenségnek és bosszúállónak.
כִּי אֶרְאֶה שָׁמֶיךָ מַעֲשֵׂי אֶצְבְּעֹתֶיךָ יָרֵחַ וְכוֹכָבִים אֲשֶׁר כּוֹנָנְתָּה:
Amikor látom egeidet, ujjaid művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket megalkottál,
מָה אֱנוֹשׁ כִּי תִזְכְּרֶנּוּ וּבֶן אָדָם כִּי תִפְקְדֶנּוּ:
mi az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá?
וַתְּחַסְּרֵהוּ מְּעַט מֵאֱלֹהִים וְכָבוֹד וְהָדָר תְּעַטְּרֵהוּ:
Mégis kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, és dicsőséggel és fenséggel koronáztad meg.
תַּמְשִׁילֵהוּ בְּמַעֲשֵׂי יָדֶיךָ כֹּל שַׁתָּה תַחַת רַגְלָיו:
Uralmat adtál neki kezeid művein; mindent lába alá helyeztél.
צֹנֶה וַאֲלָפִים כֻּלָּם וְגַם בַּהֲמוֹת שָׂדָי:
Juhokat és marhákat, mindahányat, és a mező vadjait is;
צִפּוֹר שָׁמַיִם וּדְגֵי הַיָּם עֹבֵר אָרְחוֹת יַמִּים:
az ég madarait és a tenger halait, aki bejárja a tengerek ösvényeit.
יְהוָה אֲדֹנֵינוּ מָה אַדִּיר שִׁמְךָ בְּכָל הָאָרֶץ:
Ó, Örökkévaló, Urunk, mily hatalmas a Te neved az egész földön!