עַל נַהֲרוֹת בָּבֶל שָׁם יָשַׁבְנוּ גַּם בָּכִינוּ בְּזָכְרֵנוּ אֶת צִיּוֹן:
Babilon folyói mellett, ott ültünk, és sírtunk is, amikor Cionra emlékeztünk.
עַל עֲרָבִים בְּתוֹכָהּ תָּלִינוּ כִּנֹּרוֹתֵינוּ:
A közepén lévő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
כִּי שָׁם שְׁאֵלוּנוּ שׁוֹבֵינוּ דִּבְרֵי שִׁיר וְתוֹלָלֵינוּ שִׂמְחָה שִׁירוּ לָנוּ מִשִּׁיר צִיּוֹן:
Mert ott fogva tartóink éneket kértek tőlünk, és sanyargatóink vigasságot: „Énekeljetek nekünk Cion énekéből.”
אֵיךְ נָשִׁיר אֶת שִׁיר יְהוָה עַל אַדְמַת נֵכָר:
„Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét idegen földön?”
אִם אֶשְׁכָּחֵךְ יְרוּשָׁלִָם תִּשְׁכַּח יְמִינִי:
Ha elfeledlek téged, ó Jeruzsálem, feledje el jobbom az ügyességét.
תִּדְבַּק לְשׁוֹנִי לְחִכִּי אִם לֹא אֶזְכְּרֵכִי אִם לֹא אַעֲלֶה אֶת יְרוּשָׁלִַם עַל רֹאשׁ שִׂמְחָתִי:
Tapadjon nyelvem ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem helyezem Jeruzsálemet örömöm legfőbbjévé.
זְכֹר יְהוָה לִבְנֵי אֱדוֹם אֵת יוֹם יְרוּשָׁלִָם הָאֹמְרִים עָרוּ עָרוּ עַד הַיְסוֹד בָּהּ:
Emlékezzél meg, ó Örökkévaló, Edóm fiairól, Jeruzsálem napjáról, akik azt mondták: „Romboljátok le, romboljátok le egészen az alapjáig!”
בַּת בָּבֶל הַשְּׁדוּדָה אַשְׁרֵי שֶׁיְשַׁלֶּם לָךְ אֶת גְּמוּלֵךְ שֶׁגָּמַלְתְּ לָנוּ:
Ó Babilon leánya, akit pusztulásra szántak, boldog, aki megfizet neked tetteidért, amelyeket velünk cselekedtél.
אַשְׁרֵי שֶׁיֹּאחֵז וְנִפֵּץ אֶת עֹלָלַיִךְ אֶל הַסָּלַע:
Boldog, aki megragadja és kősziklához csapja csecsemőidet.