לַמְנַצֵּחַ עַל (ידיתון) יְדוּתוּן לְאָסָף מִזְמוֹר:
A karmesternek, jedutúnra, Aszáf éneke.
קוֹלִי אֶל אֱלֹהִים וְאֶצְעָקָה קוֹלִי אֶל אֱלֹהִים וְהַאֲזִין אֵלָי:
Hangom Istenhez száll, és kiáltok; hangom Istenhez száll, és hallgass meg engem.
בְּיוֹם צָרָתִי אֲדֹנָי דָּרָשְׁתִּי יָדִי לַיְלָה נִגְּרָה וְלֹא תָפוּג מֵאֲנָה הִנָּחֵם נַפְשִׁי:
Szorongatásom napján az Örökkévalót kerestem; sebem éjjel folyik és nem szűnik; lelkem vonakodik megvigasztalódni.
אֶזְכְּרָה אֱלֹהִים וְאֶהֱמָיָה אָשִׂיחָה וְתִתְעַטֵּף רוּחִי סֶלָה:
Istenre emlékezem és felindulok; beszélek és lelkem elalél, örökre.
אָחַזְתָּ שְׁמֻרוֹת עֵינָי נִפְעַמְתִּי וְלֹא אֲדַבֵּר:
Ébren tartottad szemem pilláit; háborgok és nem szólok.
חִשַּׁבְתִּי יָמִים מִקֶּדֶם שְׁנוֹת עוֹלָמִים:
A hajdani napokra gondolok, az ősi évekre.
אֶזְכְּרָה נְגִינָתִי בַּלָּיְלָה עִם לְבָבִי אָשִׂיחָה וַיְחַפֵּשׂ רוּחִי:
Felidézem éjjeli énekemet; szívemmel beszélek, és lelkem kutat.
הַלְעוֹלָמִים יִזְנַח אֲדֹנָי וְלֹא יֹסִיף לִרְצוֹת עוֹד:
„Vajon örökre elvet-e az Örökkévaló, és soha többé nem engesztelődik meg?
הֶאָפֵס לָנֶצַח חַסְדּוֹ גָּמַר אֹמֶר לְדֹר וָדֹר:
Vajon véget ért-e kegyelme örökre? Kimondott-e végzést minden nemzedékre?
הֲשָׁכַח חַנּוֹת אֵל אִם קָפַץ בְּאַף רַחֲמָיו סֶלָה:
Elfelejtett-e Isten kegyelmesnek lenni? Haragjában elzárta-e irgalmát örökre?”
וָאֹמַר חַלּוֹתִי הִיא שְׁנוֹת יְמִין עֶלְיוֹן:
És azt mondtam: „Ez az, ami megrémít engem, a Magasságos jobbjának megváltozása.”
(אזכיר) אֶזְכּוֹר מַעַלְלֵי יָהּ כִּי אֶזְכְּרָה מִקֶּדֶם פִּלְאֶךָ:
Felidézem Jáh tetteit, amikor ősidőktől fogva való csodádra emlékezem.
וְהָגִיתִי בְכָל פָּעֳלֶךָ וּבַעֲלִילוֹתֶיךָ אָשִׂיחָה:
És elmélkedem minden műveden, és tetteidről beszélek.
אֱלֹהִים בַּקֹּדֶשׁ דַּרְכֶּךָ מִי אֵל גָּדוֹל כֵּאלֹהִים:
Ó Isten, a Te utad szentségben van. Ki olyan nagy hatalom, mint Isten?
אַתָּה הָאֵל עֹשֵׂה פֶלֶא הוֹדַעְתָּ בָעַמִּים עֻזֶּךָ:
Te vagy az Isten, aki csodákat művel; megismertetted hatalmadat a népek között.
גָּאַלְתָּ בִּזְרוֹעַ עַמֶּךָ בְּנֵי יַעֲקֹב וְיוֹסֵף סֶלָה:
Megváltottad népedet karoddal, Jákob és József fiait, örökre.
רָאוּךָ מַּיִם אֱלֹהִים רָאוּךָ מַּיִם יָחִילוּ אַף יִרְגְּזוּ תְהֹמוֹת:
A vizek megláttak Téged, ó Isten, a vizek megláttak Téged, megremegtek, még a mélységek is megrendültek.
זֹרְמוּ מַיִם עָבוֹת קוֹל נָתְנוּ שְׁחָקִים אַף חֲצָצֶיךָ יִתְהַלָּכוּ:
Sűrű vizeket öntöttek ki; az egek hangot hallattak, még nyilaid is szerteszáguldoztak.
קוֹל רַעַמְךָ בַּגַּלְגַּל הֵאִירוּ בְרָקִים תֵּבֵל רָגְזָה וַתִּרְעַשׁ הָאָרֶץ:
Mennydörgésed hangja olyan, mint a kerék; a villámlás megvilágította a világot; a föld megrázkódott és megrendült.
בַּיָּם דַּרְכֶּךָ (ושביליך) וּשְׁבִילְךָ בְּמַיִם רַבִּים וְעִקְּבוֹתֶיךָ לֹא נֹדָעוּ:
A tengerben volt utad, és ösvényed a hatalmas vizekben, és nyomaidat nem ismerték.
נָחִיתָ כַצֹּאן עַמֶּךָ בְּיַד מֹשֶׁה וְאַהֲרֹן:
Úgy vezetted népedet, mint a juhokat, Mózes és Áron keze által.