Isten megújított ígérete
A hetiszakasz azzal kezdődik, hogy Isten szól Mózeshez, és új, mélyebb módon ismerteti meg magát. Isten felidézi az ősatyákkal, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetséget, és négy dolgot ígér: kihozza Izráelt Egyiptom terhei alól, megmenti, megváltja, és saját népévé fogadja őket. Ez nemcsak a szabadulás, hanem a kapcsolat ígérete is, amely azzal zárul, hogy beviszi őket az őseiknek esküvel ígért földre. Isten meghagyja Mózesnek, hogy vigye el a remény ezen üzenetét a rabszolgasorba vetett népnek.
Megtört lelkek
Amikor Mózes elviszi Isten szavait Izráel népéhez, nem tudják befogadni azokat, mert felőrölte őket a kíméletlen robot és a megtört lélek. Isten ekkor visszaküldi Mózest a fáraóhoz, hogy követelje a nép szabadon bocsátását, de Mózes tiltakozik, hogy akadozó beszédű ember, és megkérdezi, hogyan is hallgatna rá a fáraó. A Tóra itt megáll, hogy feljegyezze Mózes és Áron családfáját, e két vezetőt Lévi törzsében gyökereztetve. Istentől megnyugtatva a testvérek felkészülnek, hogy a föld leghatalmasabb uralkodója elé álljanak.
Bot és kígyó
Mózes és Áron a fáraó elé lépnek, és Áron leveti a botját, amely kígyóvá változik. A fáraó varázslói saját mesterségükkel utánozzák a csodát, de Áron botja elnyeli az övékét, ez az első csendes jel arról, kié a valódi hatalom. A fáraó rendíthetetlen marad, és megkeményíti a szívét, nem hajlandó elengedni Izráelt. Isten megmondja Mózesnek, hogy eljött az idő, hogy hatalmas csapások sorával megmutassa Egyiptomnak: egyedül Ő az Isten.
Vér és békák
A csapások a Nílusnál kezdődnek, amely Egyiptom éltető ere és büszkesége. Áron ráüt a vízre, és az vérré változik, így a halak elpusztulnak és a folyó bűzlik, ám a fáraó varázslói is előidézik ugyanezt, és a szíve kemény marad. Ezután békák lepik el a földet, megtöltve a palotát és a kemencéket, míg a fáraó nem könyörög Mózesnek, hogy imádkozzon értük, és meg nem ígéri, hogy elengedi a népet. Amikor azonban jön a könnyebbség, a fáraó visszavonja a szavát, ez az első a sok megszegett ígéret közül.
Tetvek, vadállatok és fekélyek
A következő csapások szüntelen sorban érkeznek, mindegyik mélyíti Egyiptom tehetetlenségét. A föld pora tetvekké válik, és a varázslók ezúttal kudarcot vallanak, és bevallják, hogy ez Isten ujja. Vadállatok tömegei árasztják el az egyiptomiakat, miközben megkímélik Gósen vidékét, ahol Izráel lakik, megmutatva, hogy Isten világos határvonalat húz a két nép között. Ezután halálos járvány sújtja Egyiptom jószágait, és fájdalmas fekélyek törnek ki emberen és állaton, oly súlyosak, hogy a varázslók meg sem tudnak állni Mózes előtt. A fáraó mégsem enged.
Tűz és jégeső
A hetedik csapás a legrettenetesebb mind közül: tűzzel átjárt jégeső vihara, amely veri a mezőket, összezúzza a fákat, és lesújt mindenkire, aki kint maradt. Mózes előre figyelmezteti az egyiptomiakat, és akik félik Isten szavát, biztonságba viszik szolgáikat és állataikat. A vihartól sújtva a fáraó először vallja be, hogy vétkezett, és hogy Isten igazságos, és könyörög Mózesnek, hogy vessen véget neki. De abban a pillanatban, hogy a mennydörgés és a jégeső eláll, a szíve ismét megkeményedik, és a hetiszakasz azzal zárul, hogy Izráel még mindig rabszolga, a küzdelem pedig befejezetlen.