Tehilim

122

שִׁיר הַמַּעֲלוֹת לְדָוִד שָׂמַחְתִּי בְּאֹמְרִים לִי בֵּית יְהוָה נֵלֵךְ:

Dávid zarándokéneke. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: „Menjünk az Örökkévaló házába.”

עֹמְדוֹת הָיוּ רַגְלֵינוּ בִּשְׁעָרַיִךְ יְרוּשָׁלִָם:

Lábaink kapuidban állottak, ó Jeruzsálem.

יְרוּשָׁלִַם הַבְּנוּיָה כְּעִיר שֶׁחֻבְּרָה לָּהּ יַחְדָּו:

A felépített Jeruzsálem olyan, mint a város, mely szorosan egybeépült önmagában.

שֶׁשָּׁם עָלוּ שְׁבָטִים שִׁבְטֵי יָהּ עֵדוּת לְיִשְׂרָאֵל לְהֹדוֹת לְשֵׁם יְהוָה:

Oda vonultak fel a törzsek, Isten törzsei, bizonyságul Izráelnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló Nevének.

כִּי שָׁמָּה יָשְׁבוּ כִסְאוֹת לְמִשְׁפָּט כִּסְאוֹת לְבֵית דָּוִיד:

Mert ott állították fel az ítélet trónjait, Dávid házának trónjait.

שַׁאֲלוּ שְׁלוֹם יְרוּשָׁלִָם יִשְׁלָיוּ אֹהֲבָיִךְ:

Kérjétek Jeruzsálem békességét; legyenek nyugalomban, akik téged szeretnek.

יְהִי שָׁלוֹם בְּחֵילֵךְ שַׁלְוָה בְּאַרְמְנוֹתָיִךְ:

Legyen béke kőfalaidban, nyugalom palotáidban.

לְמַעַן אַחַי וְרֵעָי אֲדַבְּרָה נָּא שָׁלוֹם בָּךְ:

Testvéreimért és társaimért most békességet szólok benned.

לְמַעַן בֵּית יְהוָה אֱלֹהֵינוּ אֲבַקְשָׁה טוֹב לָךְ:

Az Örökkévaló, Istenünk házáért jót kérek számodra.