Tehilim

124

שִׁיר הַמַּעֲלוֹת לְדָוִד לוּלֵי יְהוָה שֶׁהָיָה לָנוּ יֹאמַר נָא יִשְׂרָאֵל:

Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az Örökkévaló, mondja most Izráel.

לוּלֵי יְהוָה שֶׁהָיָה לָנוּ בְּקוּם עָלֵינוּ אָדָם:

Ha nem lett volna velünk az Örökkévaló, amikor emberek támadtak ránk,

אֲזַי חַיִּים בְּלָעוּנוּ בַּחֲרוֹת אַפָּם בָּנוּ:

Akkor elevenen nyeltek volna el minket, amikor haragjuk fellángolt ellenünk.

אֲזַי הַמַּיִם שְׁטָפוּנוּ נַחְלָה עָבַר עַל נַפְשֵׁנוּ:

Akkor elsodortak volna a vizek, áradat zúdult volna lelkünkre.

אֲזַי עָבַר עַל נַפְשֵׁנוּ הַמַּיִם הַזֵּידוֹנִים:

Akkor a gőgös vizek átcsaptak volna lelkünkön.

בָּרוּךְ יְהוָה שֶׁלֹּא נְתָנָנוּ טֶרֶף לְשִׁנֵּיהֶם:

Áldott az Örökkévaló, aki nem adott minket prédául fogaiknak.

נַפְשֵׁנוּ כְּצִפּוֹר נִמְלְטָה מִפַּח יוֹקְשִׁים הַפַּח נִשְׁבָּר וַאֲנַחְנוּ נִמְלָטְנוּ:

Lelkünk megmenekült, mint madár a vadászok tőréből; a tőr elszakadt, és mi megmenekültünk.

עֶזְרֵנוּ בְּשֵׁם יְהוָה עֹשֵׂה שָׁמַיִם וָאָרֶץ:

A mi segítségünk az Örökkévaló Nevében van, aki az eget és a földet alkotta.