Tehilim

127

שִׁיר הַמַּעֲלוֹת לִשְׁלֹמֹה אִם יְהוָה לֹא יִבְנֶה בַיִת שָׁוְא עָמְלוּ בוֹנָיו בּוֹ אִם יְהוָה לֹא יִשְׁמָר עִיר שָׁוְא שָׁקַד שׁוֹמֵר:

Salamonról szóló zarándokének. Ha az Örökkévaló nem építi a házat, hiába fáradoznak rajta építői; ha az Örökkévaló nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őr.

שָׁוְא לָכֶם מַשְׁכִּימֵי קוּם מְאַחֲרֵי שֶׁבֶת אֹכְלֵי לֶחֶם הָעֲצָבִים כֵּן יִתֵּן לִידִידוֹ שֵׁנָא:

Hiába keltek korán, hiába fekszetek későn, akik a fáradság kenyerét eszitek; ugyanígy ad az Örökkévaló álmot annak, akit szeret.

הִנֵּה נַחֲלַת יְהוָה בָּנִים שָׂכָר פְּרִי הַבָּטֶן:

Íme, az Örökkévaló öröksége a fiak, a jutalom a méh gyümölcse.

כְּחִצִּים בְּיַד גִּבּוֹר כֵּן בְּנֵי הַנְּעוּרִים:

Mint a nyilak a hős kezében, olyanok az ifjúkor fiai.

אַשְׁרֵי הַגֶּבֶר אֲשֶׁר מִלֵּא אֶת אַשְׁפָּתוֹ מֵהֶם לֹא יֵבֹשׁוּ כִּי יְדַבְּרוּ אֶת אוֹיְבִים בַּשָּׁעַר:

Boldog az a férfi, aki megtöltötte velük tegezét; nem szégyenülnek meg, amikor ellenségekkel beszélnek a kapuban.