לַמְנַצֵּחַ לְדָוִד מִזְמוֹר יְהוָה חֲקַרְתַּנִי וַתֵּדָע:
A karmesternek. Dávidtól, zsoltár. Örökkévaló, Te megvizsgáltál engem, és ismersz.
אַתָּה יָדַעְתָּ שִׁבְתִּי וְקוּמִי בַּנְתָּה לְרֵעִי מֵרָחוֹק:
Te ismered ülésemet és fölkelésemet; messziről érted gondolatomat.
אָרְחִי וְרִבְעִי זֵרִיתָ וְכָל דְּרָכַי הִסְכַּנְתָּה:
Járásomat és fekvésemet körülfogtad, és minden utamat jól ismered.
כִּי אֵין מִלָּה בִּלְשׁוֹנִי הֵן יְהוָה יָדַעְתָּ כֻלָּהּ:
Mert nincs szó nyelvemen; íme, Örökkévaló, Te mindezt tudod.
אָחוֹר וָקֶדֶם צַרְתָּנִי וַתָּשֶׁת עָלַי כַּפֶּכָה:
Hátulról és elölről körülzártál engem, és rám helyezted kezedet.
(פלאיה) פְּלִיאָה דַעַת מִמֶּנִּי נִשְׂגְּבָה לֹא אוּכַל לָהּ:
Csodálatos nekem ez a tudás; magasztos, nem érhetem el.
אָנָה אֵלֵךְ מֵרוּחֶךָ וְאָנָה מִפָּנֶיךָ אֶבְרָח:
Hová menjek lelked elől, és hová meneküljek színed elől?
אִם אֶסַּק שָׁמַיִם שָׁם אָתָּה וְאַצִּיעָה שְּׁאוֹל הִנֶּךָּ:
Ha fölszállok az egekbe, ott vagy Te, és ha a sírban vetek ágyat, íme, ott is vagy.
אֶשָּׂא כַנְפֵי שָׁחַר אֶשְׁכְּנָה בְּאַחֲרִית יָם:
[Ha] fölveszem a hajnal szárnyait, [ha] a nyugat végén lakom,
גַּם שָׁם יָדְךָ תַנְחֵנִי וְתֹאחֲזֵנִי יְמִינֶךָ:
Ott is kezed vezet engem, és jobbod megragad engem.
וָאֹמַר אַךְ חֹשֶׁךְ יְשׁוּפֵנִי וְלַיְלָה אוֹר בַּעֲדֵנִי:
Azt mondtam: „A sötétség elborít engem, és az éjszaka világosság lesz körülöttem.”
גַּם חֹשֶׁךְ לֹא יַחְשִׁיךְ מִמֶּךָּ וְלַיְלָה כַּיּוֹם יָאִיר כַּחֲשֵׁיכָה כָּאוֹרָה:
A sötétség sem rejt el [semmit] előled, és az éjszaka világít, mint a nappal; mint a sötétség, olyan a világosság.
כִּי אַתָּה קָנִיתָ כִלְיֹתָי תְּסֻכֵּנִי בְּבֶטֶן אִמִּי:
Mert Te alkottad veséimet, betakartál engem anyám méhében.
אוֹדְךָ עַל כִּי נוֹרָאוֹת נִפְלֵיתִי נִפְלָאִים מַעֲשֶׂיךָ וְנַפְשִׁי יֹדַעַת מְאֹד:
Hálát adok Neked, mert félelmetesen, csodálatosan formáltattam; csodálatosak műveid, és lelkem jól tudja ezt.
לֹא נִכְחַד עָצְמִי מִמֶּךָּ אֲשֶׁר עֻשֵּׂיתִי בַסֵּתֶר רֻקַּמְתִּי בְּתַחְתִּיּוֹת אָרֶץ:
Lényem nem volt elrejtve előled, amikor titokban alkottattam, amikor formáltattam a föld mélységeiben.
גָּלְמִי רָאוּ עֵינֶיךָ וְעַל סִפְרְךָ כֻּלָּם יִכָּתֵבוּ יָמִים יֻצָּרוּ (ולא) וְלוֹ אֶחָד בָּהֶם:
Szemeid látták formátlan testemet, és könyvedbe mind beírattak; napok formáltattak, és egy közülük az Övé.
וְלִי מַה יָּקְרוּ רֵעֶיךָ אֵל מֶה עָצְמוּ רָאשֵׁיהֶם:
És nekem milyen drágák barátaid, Örökkévaló! Milyen nagy a számuk!
אֶסְפְּרֵם מֵחוֹל יִרְבּוּן הֱקִיצֹתִי וְעוֹדִי עִמָּךְ:
Megszámlálnám őket, többen vannak a homoknál; a végükre érek, és még mindig Veled vagyok.
אִם תִּקְטֹל אֱלוֹהַּ רָשָׁע וְאַנְשֵׁי דָמִים סוּרוּ מֶנִּי:
Bár megölnéd a gonoszt, Isten, és a vérontás emberei, „Távozzatok tőlem.”
אֲשֶׁר יֹאמְרֻךָ לִמְזִמָּה נָשֻׂא לַשָּׁוְא עָרֶיךָ:
Akik gonosz szándékkal említenek Téged; ellenségeid hiába emlegetnek.
הֲלוֹא מְשַׂנְאֶיךָ יְהוָה אֶשְׂנָא וּבִתְקוֹמְמֶיךָ אֶתְקוֹטָט:
Nem gyűlölöm-e gyűlölőidet, Örökkévaló? Azokkal, akik fölkelnek ellened, viszálykodom.
תַּכְלִית שִׂנְאָה שְׂנֵאתִים לְאוֹיְבִים הָיוּ לִי:
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket; ellenségeimmé lettek.
חָקְרֵנִי אֵל וְדַע לְבָבִי בְּחָנֵנִי וְדַע שַׂרְעַפָּי:
Vizsgálj meg engem, Isten, és ismerd meg szívemet; próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat.
וּרְאֵה אִם דֶּרֶךְ עֹצֶב בִּי וּנְחֵנִי בְּדֶרֶךְ עוֹלָם:
És lásd, van-e bennem valami bántó út, és vezess engem az örökkévalóság útján.