לָמָּה רָגְשׁוּ גוֹיִם וּלְאֻמִּים יֶהְגּוּ רִיק:
Miért gyülekeztek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságokat a királyságok?
יִתְיַצְּבוּ מַלְכֵי אֶרֶץ וְרוֹזְנִים נוֹסְדוּ יָחַד עַל יְהוָה וְעַל מְשִׁיחוֹ:
Egy ország királyai felkelnek, és a nemesek együtt tanácskoznak az Örökkévaló ellen és felkentje ellen?
נְנַתְּקָה אֶת מוֹסְרוֹתֵימוֹ וְנַשְׁלִיכָה מִמֶּנּוּ עֲבֹתֵימוֹ:
„Szakítsuk szét kötelékeiket, és vessük le magunkról bilincseiket.”
יוֹשֵׁב בַּשָּׁמַיִם יִשְׂחָק אֲדֹנָי יִלְעַג לָמוֹ:
Aki az égben lakik, nevet; az Örökkévaló gúnyolja őket.
אָז יְדַבֵּר אֵלֵימוֹ בְאַפּוֹ וּבַחֲרוֹנוֹ יְבַהֲלֵמוֹ:
Akkor haragjában szól hozzájuk, és felindulásában megrémíti őket.
וַאֲנִי נָסַכְתִּי מַלְכִּי עַל צִיּוֹן הַר קָדְשִׁי:
„Én pedig királyommá kentem fel az enyémet a Cionon, szent hegyemen.”
אֲסַפְּרָה אֶל חֹק יְהוָה אָמַר אֵלַי בְּנִי אַתָּה אֲנִי הַיּוֹם יְלִדְתִּיךָ:
Elbeszélem a végzést; az Örökkévaló azt mondta nekem: „Fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
שְׁאַל מִמֶּנִּי וְאֶתְּנָה גוֹיִם נַחֲלָתֶךָ וַאֲחֻזָּתְךָ אַפְסֵי אָרֶץ:
Kérj tőlem, és nemzeteket adok örökségedül, és birtokodul a föld végeit.
תְּרֹעֵם בְּשֵׁבֶט בַּרְזֶל כִּכְלִי יוֹצֵר תְּנַפְּצֵם:
Vasvesszővel törheted össze őket; mint a fazekas edényét, úgy zúzhatod szét őket.”
וְעַתָּה מְלָכִים הַשְׂכִּילוּ הִוָּסְרוּ שֹׁפְטֵי אָרֶץ:
Most pedig, királyok, legyetek bölcsek; intessetek meg, ti, föld bírái.
עִבְדוּ אֶת יְהוָה בְּיִרְאָה וְגִילוּ בִּרְעָדָה:
Szolgáljátok az Örökkévalót félelemmel, és örvendezzetek rettegéssel.
נַשְּׁקוּ בַר פֶּן יֶאֱנַף וְתֹאבְדוּ דֶרֶךְ כִּי יִבְעַר כִּמְעַט אַפּוֹ אַשְׁרֵי כָּל חוֹסֵי בוֹ:
Fegyverkezzetek tisztasággal, nehogy megharagudjék, és elvesszetek az úton, mert egy pillanat alatt fellobban haragja; boldogok mind, akik benne keresnek menedéket.