לַמְנַצֵּחַ לְעֶבֶד יְהוָה לְדָוִד:
A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól.
נְאֻם פֶּשַׁע לָרָשָׁע בְּקֶרֶב לִבִּי אֵין פַּחַד אֱלֹהִים לְנֶגֶד עֵינָיו:
A gonosz ember vétkének szava, szívem közepén, az, hogy nincs Isten félelme a szeme előtt.
כִּי הֶחֱלִיק אֵלָיו בְּעֵינָיו לִמְצֹא עֲוֹנוֹ לִשְׂנֹא:
Mert sima utat egyengetett előtte saját szemében, hogy megtalálja vétkét, és gyűlölje azt.
דִּבְרֵי פִיו אָוֶן וּמִרְמָה חָדַל לְהַשְׂכִּיל לְהֵיטִיב:
Szájának szavai vétek és csalárdság; felhagyott azzal, hogy tanuljon és jobbuljon.
אָוֶן יַחְשֹׁב עַל מִשְׁכָּבוֹ יִתְיַצֵּב עַל דֶּרֶךְ לֹא טוֹב רָע לֹא יִמְאָס:
Vétket gondol ki fekhelyén; olyan úton áll, amely nem jó; nem veti meg a gonoszt.
יְהוָה בְּהַשָּׁמַיִם חַסְדֶּךָ אֱמוּנָתְךָ עַד שְׁחָקִים:
Ó Örökkévaló, kegyelmed az egekben van; hűséged az égboltig ér.
צִדְקָתְךָ כְּהַרְרֵי אֵל מִשְׁפָּטֶךָ תְּהוֹם רַבָּה אָדָם וּבְהֵמָה תוֹשִׁיעַ יְהוָה:
Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek; ítéleteid, mint a roppant mélység. Embert és állatot egyaránt megmentesz, ó Örökkévaló.
מַה יָּקָר חַסְדְּךָ אֱלֹהִים וּבְנֵי אָדָם בְּצֵל כְּנָפֶיךָ יֶחֱסָיוּן:
Mily drága a Te kegyelmed, ó Isten, és az emberek fiai szárnyaid árnyékában keresnek menedéket.
יִרְוְיֻן מִדֶּשֶׁן בֵּיתֶךָ וְנַחַל עֲדָנֶיךָ תַשְׁקֵם:
Jóllaknak házad bőségéből, és gyönyörűségeid patakjából itatod őket.
כִּי עִמְּךָ מְקוֹר חַיִּים בְּאוֹרְךָ נִרְאֶה אוֹר:
Mert nálad van az élet forrása; a Te világosságodban látunk világosságot.
מְשֹׁךְ חַסְדְּךָ לְיֹדְעֶיךָ וְצִדְקָתְךָ לְיִשְׁרֵי לֵב:
Terjeszd ki kegyelmedet azokra, akik ismernek Téged, és igazságodat az egyenes szívűekre.
אַל תְּבוֹאֵנִי רֶגֶל גַּאֲוָה וְיַד רְשָׁעִים אַל תְּנִדֵנִי:
Ne érjen engem a gőg lába, és a gonoszok keze ne tegyen bujdosóvá.
שָׁם נָפְלוּ פֹּעֲלֵי אָוֶן דֹּחוּ וְלֹא יָכְלוּ קוּם:
Ott estek el a vétek munkásai; eltaszíttattak, és nem tudtak felkelni.