לַמְנַצֵּחַ לִבְנֵי קֹרַח מַשְׂכִּיל:
A karmesternek, Korah fiaitól, egy maszkil.
אֱלֹהִים בְּאָזְנֵינוּ שָׁמַעְנוּ אֲבוֹתֵינוּ סִפְּרוּ לָנוּ פֹּעַל פָּעַלְתָּ בִימֵיהֶם בִּימֵי קֶדֶם:
Ó Isten, fülünkkel hallottuk, ősatyáink elbeszélték nekünk; tettet vittél véghez napjaikban, a régi időkben.
אַתָּה יָדְךָ גּוֹיִם הוֹרַשְׁתָּ וַתִּטָּעֵם תָּרַע לְאֻמִּים וַתְּשַׁלְּחֵם:
Te, kezeddel kiűztél nemzeteket és elültetted őket; kárt tettél a királyságokban és elküldted őket.
כִּי לֹא בְחַרְבָּם יָרְשׁוּ אָרֶץ וּזְרוֹעָם לֹא הוֹשִׁיעָה לָּמוֹ כִּי יְמִינְךָ וּזְרוֹעֲךָ וְאוֹר פָּנֶיךָ כִּי רְצִיתָם:
Mert nem kardjukkal örökölték a földet, és nem karjuk mentette meg őket, hanem a Te jobbod és karod és orcád világossága, mert kedvelted őket.
אַתָּה הוּא מַלְכִּי אֱלֹהִים צַוֵּה יְשׁוּעוֹת יַעֲקֹב:
Te vagy Királyom, ó Isten; parancsold meg Jákob szabadításait.
בְּךָ צָרֵינוּ נְנַגֵּחַ בְּשִׁמְךָ נָבוּס קָמֵינוּ:
Veled döfjük le ellenfeleinket; neveddel tapossuk le azokat, akik ránk támadnak.
כִּי לֹא בְקַשְׁתִּי אֶבְטָח וְחַרְבִּי לֹא תוֹשִׁיעֵנִי:
Mert nem bízom íjamban, és nem kardom ment meg engem.
כִּי הוֹשַׁעְתָּנוּ מִצָּרֵינוּ וּמְשַׂנְאֵינוּ הֱבִישׁוֹתָ:
Mert Te szabadítottál meg minket ellenfeleinktől, és Te szégyenítetted meg ellenségeinket.
בֵּאלֹהִים הִלַּלְנוּ כָל הַיּוֹם וְשִׁמְךָ לְעוֹלָם נוֹדֶה סֶלָה:
Istennel dicsekedtünk egész nap, és örökre hálát adunk nevednek, igen, örökre.
אַף זָנַחְתָּ וַתַּכְלִימֵנוּ וְלֹא תֵצֵא בְּצִבְאוֹתֵינוּ:
Még ha elhagytál is minket és megszégyenítettél, és nem vonulsz ki seregeinkkel;
תְּשִׁיבֵנוּ אָחוֹר מִנִּי צָר וּמְשַׂנְאֵינוּ שָׁסוּ לָמוֹ:
Hátrálni késztetsz minket az ellenfél elől, és ellenségeink fosztogatnak maguknak;
תִּתְּנֵנוּ כְּצֹאן מַאֲכָל וּבַגּוֹיִם זֵרִיתָנוּ:
Átadsz minket, mint juhokat eledelül, és szétszórsz minket a nemzetek közé.
תִּמְכֹּר עַמְּךָ בְלֹא הוֹן וְלֹא רִבִּיתָ בִּמְחִירֵיהֶם:
Eladod népedet haszon nélkül, és nem növelted árukat;
תְּשִׂימֵנוּ חֶרְפָּה לִשְׁכֵנֵינוּ לַעַג וָקֶלֶס לִסְבִיבוֹתֵינוּ:
Gyalázattá teszel minket szomszédaink előtt, gúnnyá és csúfsággá a körülöttünk lévőknek;
תְּשִׂימֵנוּ מָשָׁל בַּגּוֹיִם מְנוֹד רֹאשׁ בַּלְאֻמִּים:
Szóbeszéddé teszel minket a nemzetek között, fejcsóválás okává a királyságok között.
כָּל הַיּוֹם כְּלִמָּתִי נֶגְדִּי וּבֹשֶׁת פָּנַי כִּסָּתְנִי:
Egész nap gyalázatom előttem van, és arcom szégyene elborított engem.
מִקּוֹל מְחָרֵף וּמְגַדֵּף מִפְּנֵי אוֹיֵב וּמִתְנַקֵּם:
A gúnyolódó és káromló hangja miatt, az ellenség és bosszúálló miatt.
כָּל זֹאת בָּאַתְנוּ וְלֹא שְׁכַחֲנוּךָ וְלֹא שִׁקַּרְנוּ בִּבְרִיתֶךָ:
Mindez ránk szakadt, és nem felejtettünk el Téged, és nem árultuk el szövetségedet.
לֹא נָסוֹג אָחוֹר לִבֵּנוּ וַתֵּט אֲשֻׁרֵינוּ מִנִּי אָרְחֶךָ:
Nem fordult vissza szívünk, és lépteink sem tértek le a Te ösvényedről,
כִּי דִכִּיתָנוּ בִּמְקוֹם תַּנִּים וַתְּכַס עָלֵינוּ בְצַלְמָוֶת:
még akkor sem, amikor összezúztál minket a kígyók helyén, és halállal árnyékos sötétséggel borítottál be.
אִם שָׁכַחְנוּ שֵׁם אֱלֹהֵינוּ וַנִּפְרֹשׂ כַּפֵּינוּ לְאֵל זָר:
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kitártuk volna tenyerünket idegen istenhez,
הֲלֹא אֱלֹהִים יַחֲקָר זֹאת כִּי הוּא יֹדֵעַ תַּעֲלֻמוֹת לֵב:
vajon nem kutatná-e ezt ki Isten? Hiszen Ő ismeri a szív titkait.
כִּי עָלֶיךָ הֹרַגְנוּ כָל הַיּוֹם נֶחְשַׁבְנוּ כְּצֹאן טִבְחָה:
Mert Teérted ölnek minket szüntelen, juhoknak tekintenek, melyeket levágásra szánnak.
עוּרָה לָמָּה תִישַׁן אֲדֹנָי הָקִיצָה אַל תִּזְנַח לָנֶצַח:
Ébredj! Miért alszol, Örökkévaló? Serkenj fel, ne vess el minket örökre!
לָמָּה פָנֶיךָ תַסְתִּיר תִּשְׁכַּח עָנְיֵנוּ וְלַחֲצֵנוּ:
Miért rejted el orcádat? Miért feleded el nyomorúságunkat és sanyargatásunkat?
כִּי שָׁחָה לֶעָפָר נַפְשֵׁנוּ דָּבְקָה לָאָרֶץ בִּטְנֵנוּ:
Mert lelkünk a porba sújtatott, hasunk a földhöz tapad.
קוּמָה עֶזְרָתָה לָּנוּ וּפְדֵנוּ לְמַעַן חַסְדֶּךָ:
Kelj fel segítségünkre, és válts meg minket a Te kegyelmedért!