עַל נַהֲרוֹת בָּבֶל שָׁם יָשַׁבְנוּ גַּם בָּכִינוּ בְּזָכְרֵנוּ אֶת צִיּוֹן: עַל עֲרָבִים בְּתוֹכָהּ תָּלִינוּ כִּנֹּרוֹתֵינוּ: כִּי שָׁם שְׁאֵלוּנוּ שׁוֹבֵינוּ דִּבְרֵי שִׁיר וְתוֹלָלֵינוּ שִׂמְחָה שִׁירוּ לָנוּ מִשִּׁיר צִיּוֹן: אֵיךְ נָשִׁיר אֶת שִׁיר יְהֹוָה עַל אַדְמַת נֵכָר: אִם אֶשְׁכָּחֵךְ יְרוּשָׁלִָם תִּשְׁכַּח יְמִינִי: תִּדְבַּק לְשׁוֹנִי לְחִכִּי אִם לֹא אֶזְכְּרֵכִי אִם לֹא אַעֲלֶה אֶת יְרוּשָׁלִַם עַל רֹאשׁ שִׂמְחָתִי: זְכֹר יְהֹוָה לִבְנֵי אֱדוֹם אֵת יוֹם יְרוּשָׁלִָם הָאֹמְרִים עָרוּ עָרוּ עַד הַיְסוֹד בָּהּ: בַּת בָּבֶל הַשְּׁדוּדָה אַשְׁרֵי שֶׁיְשַׁלֶּם לָךְ אֶת גְּמוּלֵךְ שֶׁגָּמַלְתְּ לָנוּ: אַשְׁרֵי שֶׁיֹּאחֵז וְנִפֵּץ אֶת עֹלָלַיִךְ אֶל הַסָּלַע:
Babilon folyóinál, ott ültünk és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk. Hárfáinkat a fűzfákra akasztottuk annak közepén. Mert ott azok, akik fogságba vittek minket, éneket követeltek tőlünk; és akik kifosztottak minket, vidámságot követeltek tőlünk, mondván: Énekeljetek nekünk egyet Sion énekei közül. Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét idegen földön? Ha elfeledlek téged, ó, Jeruzsálem, feledje el jobbom az ügyességét. Ha nem emlékezem rád, tapadjon nyelvem szájpadlásomhoz; ha nem helyezem Jeruzsálemet legfőbb örömöm fölé. Emlékezz meg, Örökkévaló, Edom fiairól Jeruzsálem napján; akik azt mondták: Romboljátok le, romboljátok le egészen az alapjáig. Babilon leánya, akit elpusztítanak; boldog lesz az, aki megfizet neked, ahogy te szolgáltál nekünk. Boldog lesz az, aki megragadja és kicsinyeidet a sziklához csapja.
מִזְמוֹר לְאָסָף אֱלֹהִים בָּאוּ גוֹיִם בְּנַחֲלָתֶךָ טִמְּאוּ אֶת הֵיכַל קָדְשֶׁךָ שָׂמוּ אֶת יְרוּשָׁלִַם לְעִיִּים: נָתְנוּ אֶת נִבְלַת עֲבָדֶיךָ מַאֲכָל לְעוֹף הַשָּׁמָיִם בְּשַׂר חֲסִידֶיךָ לְחַיְתוֹ אָרֶץ: שָׁפְכוּ דָמָם כַּמַּיִם סְבִיבוֹת יְרוּשָׁלִָם וְאֵין קוֹבֵר: הָיִינוּ חֶרְפָּה לִשְׁכֵנֵינוּ לַעַג וָקֶלֶס לִסְבִיבוֹתֵינוּ: עַד מָה יְהֹוָה תֶּאֱנַף לָנֶצַח תִּבְעַר כְּמוֹ אֵשׁ קִנְאָתֶךָ: שְׁפֹךְ חֲמָתְךָ אֶל הַגּוֹיִם אֲשֶׁר לֹא יְדָעוּךָ וְעַל מַמְלָכוֹת אֲשֶׁר בְּשִׁמְךָ לֹא קָרָאוּ: כִּי אָכַל אֶת יַעֲקֹב וְאֶת נָוֵהוּ הֵשַׁמּוּ: אַל תִּזְכָּר לָנוּ עֲוֹנֹת רִאשֹׁנִים מַהֵר יְקַדְּמוּנוּ רַחֲמֶיךָ כִּי דַלּוֹנוּ מְאֹד: עָזְרֵנוּ אֱלֹהֵי יִשְׁעֵנוּ עַל דְּבַר כְּבוֹד שְׁמֶךָ וְהַצִּילֵנוּ וְכַפֵּר עַל חַטֹּאתֵינוּ לְמַעַן שְׁמֶךָ: לָמָּה יֹאמְרוּ הַגּוֹיִם אַיֵּה אֱלֹהֵיהֶם יִוָּדַע בַּגּוֹיִם לְעֵינֵינוּ נִקְמַת דַּם עֲבָדֶיךָ הַשָּׁפוּךְ: תָּבוֹא לְפָנֶיךָ אֶנְקַת אָסִיר כְּגֹדֶל זְרוֹעֲךָ הוֹתֵר בְּנֵי תְמוּתָה: וְהָשֵׁב לִשְׁכֵנֵינוּ שִׁבְעָתַיִם אֶל חֵיקָם חֶרְפָּתָם אֲשֶׁר חֵרְפוּךָ אֲדֹנָי: וַאֲנַחְנוּ עַמְּךָ וְצֹאן מַרְעִיתֶךָ נוֹדֶה לְּךָ לְעוֹלָם לְדֹר וָדֹר נְסַפֵּר תְּהִלָּתֶךָ:
Ászáf zsoltára. Isten, a nemzetek betörtek örökségedbe; megfertőzték szent templomodat; Jeruzsálemet romhalmazzá tették. Szolgáid holttesteit eledelül adták az ég madarainak, híveid húsát a föld vadjainak. Vérüket vízként ontották Jeruzsálem körül; és nem volt, aki eltemesse őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, gúnnyá és csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk vannak. Meddig, Örökkévaló? Haragszol-e örökké? Égjen-e féltékenységed, mint a tűz? Öntsd ki haragodat a pogányokra, akik nem ismertek Téged, és a királyságokra, amelyek nevedet nem hívták segítségül. Mert felfalták Jákóbot, és pusztává tették lakhelyét. Ne emlékezz meg ellenünk korábbi bűneinkről: jöjjön elénk gyorsan gyengéd irgalmad: mert igen alacsonyra jutottunk. Segíts nekünk, szabadításunk Istene, neved dicsőségéért: és szabadíts meg minket, és töröld el bűneinket neved kedvéért. Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen ismert a pogányok között szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása által. Jusson elédbe a fogoly sóhajtása; hatalmad nagysága szerint tartsd meg azokat, akik halálra rendeltettek; És fizess vissza szomszédainknak hétszeresen keblükbe gyalázatukat, amellyel gyaláztak Téged, Örökkévaló. Így mi, a Te néped és legelőd nyája, hálát adunk Neked örökre: dicséretedet hirdetjük minden nemzedéknek.
זְכֹר יְהֹוָה מֶה הָיָה לָנוּ הַבִּיטָה וּרְאֵה אֶת חֶרְפָּתֵנוּ: נַחֲלָתֵנוּ נֶהֶפְכָה לְזָרִים בָּתֵּינוּ לְנָכְרִים: יְתוֹמִים הָיִינוּ וְאֵין אָב אִמֹּתֵינוּ כְּאַלְמָנוֹת: מֵימֵינוּ בְּכֶסֶף שָׁתִינוּ עֵצֵינוּ בִּמְחִיר יָבֹאוּ: עַל צַוָּארֵנוּ נִרְדָּפְנוּ יָגַעְנוּ וְלֹא הוּנַח לָנוּ: מִצְרַיִם נָתַנּוּ יָד אַשּׁוּר לִשְׂבֹּעַ לָחֶם: אֲבֹתֵינוּ חָטְאוּ וְאֵינָם וַאֲנַחְנוּ עֲוֹנֹתֵיהֶם סָבָלְנוּ: עֲבָדִים מָשְׁלוּ בָנוּ פֹּרֵק אֵין מִיָּדָם: בְּנַפְשֵׁנוּ נָבִיא לַחְמֵנוּ מִפְּנֵי חֶרֶב הַמִּדְבָּר: עוֹרֵנוּ כְּתַנּוּר נִכְמָרוּ מִפְּנֵי זַלְעֲפוֹת רָעָב: נָשִׁים בְּצִיּוֹן עִנּוּ בְּתֻלֹת בְּעָרֵי יְהוּדָה: שָׂרִים בְּיָדָם נִתְלוּ פְּנֵי זְקֵנִים לֹא נֶהְדָּרוּ: בַּחוּרִים טְחוֹן נָשָׂאוּ וּנְעָרִים בָּעֵץ כָּשָׁלוּ: זְקֵנִים מִשַּׁעַר שָׁבָתוּ בַּחוּרִים מִנְּגִינָתָם: שָׁבַת מְשׂוֹשׂ לִבֵּנוּ נֶהְפַּךְ לְאֵבֶל מְחֹלֵנוּ: נָפְלָה עֲטֶרֶת רֹאשֵׁנוּ אוֹי נָא לָנוּ כִּי חָטָאנוּ: עַל זֶה הָיָה דָוֶה לִבֵּנוּ עַל אֵלֶּה חָשְׁכוּ עֵינֵינוּ: עַל הַר צִיּוֹן שֶׁשָּׁמֵם שׁוּעָלִים הִלְּכוּ בוֹ: אַתָּה יְהֹוָה לְעוֹלָם תֵּשֵׁב כִּסְאֲךָ לְדֹר וָדוֹר: לָמָּה לָנֶצַח תִּשְׁכָּחֵנוּ תַּעַזְבֵנוּ לְאֹרֶךְ יָמִים: הֲשִׁיבֵנוּ יְהֹוָה אֵלֶיךָ וְנָשׁוּבָה חַדֵּשׁ יָמֵינוּ כְּקֶדֶם: כִּי אִם מָאֹס מְאַסְתָּנוּ קָצַפְתָּ עָלֵינוּ עַד מְאֹד: הֲשִׁיבֵנוּ יְהֹוָה אֵלֶיךָ וְנָשׁוּבָה חַדֵּשׁ יָמֵינוּ כְּקֶדֶם:
Emlékezz, Örökkévaló, mi szállt ránk: tekintsd és lásd gyalázatunkat. Örökségünk idegenekre szállt, házaink jövevényekre. Árvák és apátlanok vagyunk, anyáink olyanok, mint az özvegyek. Pénzért ittuk vizünket; fánkat megvásárolva kapjuk. Nyakunk üldözés alatt van: fáradozunk, és nincs nyugalmunk. Kezet adtunk az egyiptomiaknak és az asszíroknak, hogy kenyérrel jóllakjunk. Atyáink vétkeztek, és nincsenek; és mi hordoztuk bűneiket. Szolgák uralkodtak rajtunk: nincs, aki megszabadítson kezükből. Életünk kockáztatásával szereztük kenyerünket a pusztaság kardja miatt. Bőrünk megfeketedett, mint a kemence, a rettenetes éhínség miatt. Megerőszakolták az asszonyokat Sionban, és a szüzeket Júda városaiban. Fejedelmeket akasztottak fel kezük által: a vének arcát nem tisztelték. Az ifjakat őrölni vitték, és a gyermekek elestek a fa terhe alatt. A vének megszűntek a kapuból, az ifjak zenéjükből. Szívünk öröme megszűnt; táncunk gyásszá fordult. Lehullott a korona fejünkről: jaj nekünk, hogy vétkeztünk! Ezért bágyadt szívünk; ezekért a dolgokért homályosak szemeink. Sion hegyéért, amely elhagyatott, rókák járnak rajta. Te, Örökkévaló, megmaradsz örökre; trónod nemzedékről nemzedékre. Miért feledkezel meg rólunk örökre, és miért hagysz el minket ily hosszú időre? Téríts minket Tehozzád, Örökkévaló, és visszatérünk; újítsd meg napjainkat, mint hajdanán. De Te teljesen elvetettél minket; igen haragszol ránk.
הַבֵּט מִשָּׁמַיִם וּרְאֵה מִזְּבֻל קָדְשְׁךָ וְתִפְאַרְתֶּךָ אַיֵּה קִנְאָתְךָ וּגְבוּרֹתֶךָ הֲמוֹן מֵעֶיךָ וְרַחֲמֶיךָ אֵלַי הִתְאַפָּקוּ: כִּי אַתָּה אָבִינוּ כִּי אַבְרָהָם לֹא יְדָעָנוּ וְיִשְׂרָאֵל לֹא יַכִּירָנוּ אַתָּה יְהֹוָה אָבִינוּ גֹּאֲלֵנוּ מֵעוֹלָם שְׁמֶךָ: לָמָּה תַתְעֵנוּ יְהֹוָה מִדְּרָכֶיךָ תַּקְשִׁיחַ לִבֵּנוּ מִיִּרְאָתֶךָ שׁוּב לְמַעַן עֲבָדֶיךָ שִׁבְטֵי נַחֲלָתֶךָ: לַמִּצְעָר יָרְשׁוּ עַם קָדְשֶׁךָ צָרֵינוּ בּוֹסְסוּ מִקְדָּשֶׁךָ:
Tekints le az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából: hol van buzgalmad és erőd, bensőd zúgása és irgalmad irántam? Visszatartottak-e? Bizonyára Te vagy a mi Atyánk, bár Ábrahám nem ismer minket, és Izráel sem ismer el minket: Te, Örökkévaló, vagy a mi Atyánk, megváltónk; neved öröktől fogva van. Örökkévaló, miért engedted, hogy eltévedjünk útjaidtól, és megkeményítetted szívünket a Te félelmedtől? Térj vissza szolgáidért, örökséged törzseiért. Szentséged népe csak egy kis ideig birtokolta: ellenfeleink letaposták szentélyedet. A Tiéid vagyunk: Te sosem uralkodtál rajtuk; nem neveztettek a Te nevedről.
וְעַתָּה יְהֹוָה אָבִינוּ אָתָּה אֲנַחְנוּ הַחֹמֶר וְאַתָּה יֹצְרֵנוּ וּמַעֲשֵׂה יָדְךָ כֻּלָּנוּ: אַל תִּקְצֹף יְהֹוָה עַד מְאֹד וְאַל לָעַד תִּזְכֹּר עָוֹן הֵן הַבֶּט נָא עַמְּךָ כֻלָּנוּ: עָרֵי קָדְשְׁךָ הָיוּ מִדְבָּר צִיּוֹן מִדְבָּר הָיָתָה יְרוּשָׁלִַם שְׁמָמָה: בֵּית קָדְשֵׁנוּ וְתִפְאַרְתֵּנוּ אֲשֶׁר הִלְלוּךָ אֲבֹתֵינוּ הָיָה לִשְׂרֵפַת אֵשׁ וְכָל מַחֲמַדֵּינוּ הָיָה לְחָרְבָּה: הַעַל אֵלֶּה תִתְאַפַּק יְהֹוָה תֶּחֱשֶׁה וּתְעַנֵּנוּ עַד מְאֹד:
Örökkévaló, Te vagy a mi Atyánk; mi vagyunk az agyag, és Te a fazekasunk; és mindnyájan kezed művei vagyunk. Ne haragudj nagyon erősen, Örökkévaló, és ne emlékezz a bűnre örökké: íme, lásd, kérünk Téged, mindnyájan a Te néped vagyunk. Szent városaid pusztasággá lettek, Sion pusztaság, Jeruzsálem elhagyatottság. Szent és gyönyörű házunk, ahol atyáink dicsértek Téged, tűzzel égett el: és minden kedves dolgunk pusztává lett. Visszatartod-e magad ezekért a dolgokért, Örökkévaló? Hallgatsz-e, és nagyon erősen sújtasz-e minket?
עַל חוֹמֹתַיִךְ יְרוּשָׁלִַם הִפְקַדְתִּי שֹׁמְרִים כָּל הַיּוֹם וְכָל הַלַּיְלָה תָּמִיד לֹא יֶחֱשׁוּ הַמַּזְכִּרִים אֶת יְהֹוָה אַל דֳּמִי לָכֶם: וְאַל תִּתְּנוּ דֳמִי לוֹ עַד יְכוֹנֵן וְעַד יָשִׂים אֶת יְרוּשָׁלִַם תְּהִלָּה בָּאָרֶץ: נִשְׁבַּע יְהֹוָה בִּימִינוֹ וּבִזְרוֹעַ עֻזּוֹ אִם אֶתֵּן אֶת דְּגָנֵךְ עוֹד מַאֲכָל לְאֹיְבַיִךְ וְאִם יִשְׁתּוּ בְנֵי נֵכָר תִּירוֹשֵׁךְ אֲשֶׁר יָגַעַתְּ בּוֹ: כִּי מְאַסְפָיו יֹאכְלֻהוּ וְהִלְלוּ אֶת יְהֹוָה וּמְקַבְּצָיו יִשְׁתֻּהוּ בְּחַצְרוֹת קָדְשִׁי:
Őröket állítottam falaidra, ó, Jeruzsálem, akik soha nem hallgatnak el nappal és éjjel: ti, akik megemlítitek az Örökkévalót, ne maradjatok csendben, És ne adjatok Neki nyugtot, amíg helyre nem állítja, és amíg Jeruzsálemet dicséretté nem teszi a földön. Megesküdött az Örökkévaló jobbjára és erejének karjára, Bizony nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek; és az idegenek fiai nem isszák borodat, amelyért fáradoztál: De akik betakarították, azok eszik meg, és dicsérik az Örökkévalót; és akik összegyűjtötték, azok isszák szentségem udvaraiban.
אַתָּה תָקוּם תְּרַחֵם צִיּוֹן כִּי עֵת לְחֶנְנָהּ כִּי בָא מוֹעֵד: כִּי רָצוּ עֲבָדֶיךָ אֶת אֲבָנֶיהָ וְאֶת עֲפָרָהּ יְחֹנֵנוּ: בּוֹנֵה יְרוּשָׁלִַם יְהֹוָה נִדְחֵי יִשְׂרָאֵל יְכַנֵּס:
Felkelsz, és megkönyörülsz Sionon: mert eljött az idő, hogy kegyelmes légy hozzá, bizony, eljött a kijelölt idő. Mert szolgáid kedvüket lelik köveiben, és kedvelik porát. Így a pogányok félni fogják az Örökkévaló nevét, és a föld minden királya a Te dicsőségedet. Amikor az Örökkévaló felépíti Siont, megjelenik dicsőségében. Tekintettel lesz a nincstelenek imájára, és nem veti meg imádságukat.