Százhúsz év
Mózes kimegy, és szól egész Izráelhez, elmondva nekik, hogy immár százhúsz éves, és nem tud többé az élükön ki-be járni. Isten világosan megmondta neki, hogy nem kel át a Jordánon. Ahelyett, hogy hagyná a népet kétségbeesni, Mózes felemeli a lelküket: maga Isten kel át előttük, és megtisztítja az utat, és Józsué vezeti be őket. Arra buzdítja az egész nemzetet, hogy legyenek erősek és bátrak, és ne féljenek, mert Isten sem cserben nem hagyja, sem el nem hagyja őket.
Józsué megerősítése
Mózes ezután egész Izráel szeme láttára előszólítja Józsuét, és közvetlenül szól hozzá. Légy erős és bátor, mondja neki, mert te vagy az, aki beviszi ezt a népet a földre, amelyet Isten az őseiknek ígért, és te telepíted le őket benne. A megnyugtatás ugyanaz, amelyet Mózes a nemzetnek adott: Isten az, aki előtted megy, és veled lesz, és sohasem hagy el. Mindenki előtt Izráel jövője Józsué vállára kerül, bizalommal és áldással.
A Tóra és a Hákhél
Mózes leírja ezt a Tórát, és odaadja a papoknak, akik a frigyládát hordozzák, és Izráel véneinek. Megparancsolja, hogy minden hetedik évben, a smitá évében, Szukkot ünnepe alatt, az egész népet gyűjtsék egybe, férfiakat, asszonyokat, gyermekeket és a közöttük élő jövevényeket, hogy hallják a Tórát felolvasni. A cél az, hogy ők, és különösen a gyermekek, akik sohasem ismerték, megtanulják tisztelni Istent, és megtartani az Ő igéit. Ez a visszatérő gyülekezet, amelyet később Hákhélnak neveznek, az egész nemzetet örökké együtt tartja a tanulásban.
Ének tanúként
Isten megmondja Mózesnek, hogy közel a halála, és magához hívja őt Józsuéval együtt a gyülekezés sátrába, ahol Isten felhőoszlopban jelenik meg. Bánattal jövendöli, hogy a nép egy napon elhagyja Őt, és idegen istenek után fut, megtörve a szövetséget, és hogy ennek folytán bajok érik utol őket. Arra a napra készülve Isten megparancsolja Mózesnek, hogy írjon le egy bizonyos éneket, és tanítsa meg Izráelnek, hogy megmaradjon az ajkukon tanúként, amikor emlékezniük kell a visszaútra. Isten ismét meghagyja Józsuénak, hogy legyen erős és bátor, mert ő viszi be Izráelt a földre.
A frigyláda mellett
Amikor Mózes befejezi a Tóra igéinek leírását egy tekercsbe, meghagyja a lévitáknak, hogy helyezzék a szövetség ládája mellé, ahol tanúként áll majd a nép előtt. Szívében tudva, hogy fellázadhatnak, miután ő már nem lesz, azt akarja, hogy a tanítás megőrződjön, és közel maradjon. Ezután összehívja minden törzs véneit és elöljáróit, hogy gyűljenek össze, és hallják az éneket, amelyet mondani készül. Az eget és a földet tanúul hívva Mózes felkészül, hogy elmondja nagy énekének szavait, amelyek a jövő heti szakaszt, a Háázinut töltik meg.