Mindnyájan itt álltok
Az olvasat azzal kezdődik, hogy egész Izráel együtt áll Isten előtt, hogy belépjen az Ő szövetségébe: vezetők és vének, férfiak, asszonyok és gyermekek, egészen a favágóig és a vízhordóig. Senki sem marad ki, és figyelemre méltó módon a szövetség nem csupán a jelenlévőket köti, hanem minden eljövendő nemzedéket is. Mózes óva int a bálványimádás rejtett gyökerétől, és attól az embertől, aki titkon azt képzeli, hogy követheti saját nyakas szívét, és mégis békét találhat. Ezután megkülönbözteti a rejtett dolgokat, amelyek Istenéi, a kinyilatkoztatott dolgoktól, amelyek Izráelé és gyermekeié, hogy általuk éljenek.
Térj vissza és válaszd az életet
A szövetség átadja a helyét a Tóra egyik legreménytelibb ígéretének. Még a föld végeire szórva is, jövendöli Mózes, a nép szívére veheti száműzetését, teljes szívéből visszatérhet Istenhez, és megújított szívvel gyűjtetik haza. Biztosítja őket, hogy ez az életút nincs messze az égben vagy a tengeren túl, hanem egészen közel, a szájukban és a szívükben. Az eget és a földet hívva tanúul, elébük állítja az életet és a halált, az áldást és az átkot, és minden erejével arra buzdítja őket, hogy az életet válasszák.
Mózes búcsúja
Most kezdődik a Vájélech, és a hangnem a búcsúzásra vált. Mózes elmondja a népnek, hogy százhúsz éves, és nem tudja többé ki-be vezetni őket, és hogy Isten megmondta neki, hogy nem kel át a Jordánon. Mégis megnyugtatja őket: maga Isten megy előttük, és Józsué vezeti át őket a győzelemre. Józsuét egész Izráel elé szólítva Mózes meghagyja neki, hogy legyen erős és bátor, azt ígérve, hogy Isten sohasem hagyja cserben, se nem hagyja el.
A Tóra rábízatik
Mózes leírja ezt a Tórát, és odaadja a papoknak és a véneknek, akik a frigyládát hordozzák. Megparancsolja, hogy minden hetedik évben egyszer, a smitá évében, Szukkot ünnepén, az egész nemzet gyűljön össze, férfiak, asszonyok, gyermekek és jövevények, hogy hallják a Tórát felolvasni, hogy megtanulják tisztelni Istent. Ezen a nagy gyülekezeten, amelyet később Hákhélként ismernek, minden lélek ismét tanítvánnyá válik. Az írott tanítás az egész nép közös öröksége, sohasem néhányak birtoka.
Ének tanúságul
Isten a gyülekezés sátrába hívja Mózest és Józsuét, és felhőoszlopban jelenik meg. Bánattal jövendöli, hogy Mózes halála után a nép idegen istenek után téved, és megtöri a szövetséget, és nehéz idők következnek. Ezért Isten meghagyja Mózesnek, hogy írjon le egy éneket, és tanítsa meg Izráelnek, egy dallamot, amely megmarad az ajkukon őszinte tanúként, amikor a leginkább rá szorulnak, hogy visszataláljanak. Mózes befejezi a Tóra leírását, és elhelyezteti a frigyláda mellé, majd egybegyűjti a gyülekezetet, hogy hallja az ének szavait.